Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
II. Építkezés
életében történt, mert az „Elvész az a nép, mely értelem nélkül való” intő szót évtizedeken át hirdető igazgató 1874. október 5-én elhunyt. Marosi Gergely helyébe László Józsefet nevezték ki igazgatónak, akinek idejében ténylegesen befejeződött ez a közel két évtizedre kinyúló építkezési időszak. A sors úgy hozta, hogy a gimnázium ekkori épületének befejezéséhez — külső vakolás, berendezések — angol és amerikai hitrokonoktól érkezett számottevő segítség (200 font sterling). Ez ifj. Fretwell János angol unitárius nevéhez fűződik, aki a bécsi világkiállításról Budapestre, onnan Kolozsvárra érkezett, hogy az unitáriusokkal találkozzon. Kovács János tanár kíséretében 1876. július 16-án meglátogatta a keresztúri gimnáziumot. A helyszínen tájékozódván a szükséges segítségről, visszatérése után angol és amerikai unitárius lapokban, folyóiratokban felhívást tett közzé a gyűjtésre. Ennek eredményeképpen 150, majd 50 font sterlinget küldtek a gimnázium megsegítésére. Ebből befejezték a külső vakolást, elkészítették a hiányzó ajtókat, ablakokat, bedeszkázták a felső folyosó mennyezetét, könyvtári állványokat, raktári üveges szekrényeket készítettek, tornaszereket vásároltak. A segítőkész ifj. Fretwell János iránti tisztelete kifejezésére az igazgatóság 1877-ben a nagy könyvtárhelyiségben, a két terem közti ajtó fölé, egy márványtáblát állíttatott magyar és angol szöveggel: „Az 1875-ik év július 16-án ifj. Fretwell János Angliából meglátogatván ez iskolát, arra buzdította angolhoni unitárius barátjait, hogy járuljanak 200 font sterlinggel ez épület bevégzésére, a Székelyföldi unitáriusokkal való testvéries rokonszenvük emlékéül és ezen iskola jeles növendéke, néhai Kriza püspök iránti tiszteletük jeléül. (...) In July 16th 1875. Mr. John Fretwell Jr. of England visited this college — and induced his Unitarian friends in England to subscribe the sum of „200 Ftt” for the completion of the buildings — as a memorial of their brotherly sympathy with the Unitarians of the Szeklerland and of their reverence for the late bishop Kriza — a noble pupil of this school.” „így leve találkozási pontja a keresztúri gymnasium az amerikaiak s angoloknak és székelyeknek” — úja egy évszázaddal ezelőtt az iskolatörténetíró igazgató. 24 (Az 1,25 m hosszú és 0,67 m széles márványtábla sorsáról ma nem tud senki semmit.) B. Az új épület építése 1914-ig A gimnázium továbbfejlesztése megkövetelt egy új, tágasabb, minden szempontból megfelelő új iskolaépületet. Az építkezés kérdésével még a múlt század 90-es éveiben foglalkoztak. Kezdetben csak 6 osztály számára, és a régi helyen tervezték az építést. Dr. Szolga Ferenc a Székelykeresztúr c. helyi lap 1906. január 27-i számában így ír az iskola állapotáról: „Tisztán az anyagi viszonyok fogyatékossága az, mi miatt intézetünk legfőbb érdekeinek érzékenyen szenvednie kell. Különösen hangsúlyoznunk kell, hogy az elhelyezés és az intemátus megoldásának kérdése már elodázhatatlanná vált. Egy pár eléggé tágas emeleti tantermen kívül megfelelő helyiségek nincsenek. A földszinti tantermek szűkek, és sötétek, a téli időszakban a délutáni tanórák megtartására alkalmatlanok. A tanári szoba, mely egyúttal ifjúsági könyvtár helyiségül is szolgál, igen szűk és sötét, nedves (...) Múzeumi helyiségek hiányában a meglevő tanszerek szét vannak szórva. Nagy könyvtári helyiség is, mely két szobából áll (...) túl van zsúfolva. Tornaterem nincs. A bentlakó tanulók létszámához viszonyítva a lakószobák nem elegendő térfogatúak...” 1907. január 26-i számában az említett helyi lap a közvélemény figyelmét próbálja a gimnázium támogatására terelni: „Községünkre s vidékünkre nem lehet megvetett dolog a gymnásium, mely 110 év óta jó- és balszerencse között teljesítette kötelességét s úgy teljesítette, hogy kívánni valót — tekintve helyzetét — nem hagyott hátra. Elnézem, hogy szerényen meghúzódva a faluvégén, miként munkálkodik, csendben, de erős akarattal. Látom, hogy senki se törődik vele, mert hiszen maga sem panaszkodik, csak dolgozik... 24 24 Uo. 87. 19
