Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VIII. Nevezetes évfordulók, ünnepélyek az iskola életében
és siralmas sorsban tengődő Édes Anyának, az iskolának dolgát — egykori neveltjei — a véndiákok gyűlnek össze és jobbra fordítani. Mi is, akik a keresztűri Alma Maternek, az unitárius gimnáziumnak közvetlen közelében élünk, s az egykori Nevelő Édes Anyának szorongatott helyzetét fiüi ggodalommal szemléljük, egy ilyen véndiáktalálkozóra, a nehéz időket élő Nevelő lesanya meglátogatására és dolgainak megbeszélésére hívunk téged Székelykeresztűrra, Kedves Iskolatársunk! A keresztúri gimnázium ugyan csak nemrégiben nőtte ki magát nyolc osztályúvá, de a maga csonkaságában is több mint száz esztendőn keresztül megbecsülhetetlen szolgálatokat tett az erdélyi közművelődésnek. Történelmi szerepe — tudvalevőleg — az volt, hogy a maga olcsóságával és egyszerű viszonyaival a kevesebb pénzű, szerény igényű székely ifjúság tanulását felekezeti különbség nélkül lehetővé tette. Sőt humánus és igazi keresztény szellemével a többi erdélyi népek bizalmát is oly nagy mértékben érdemelte ki, hogy falai között évtizedeken keresztül nagy számú román és szász ifjú tanult a székely ifjúsággal példás egyetértésben és a legjobb barátságban. Fennállása óta alsóbb osztályaiból sok értelmes elöljárót adott a székely falvaknak a maga válogatott neveltjeiből, pedig a nagyobb Alma Matereknek erkölcsös és szorgalmas rajokat küldözgetett, akikből aztán helyüket derekasan megálló tisztviselők és nem egyszer kiváló vezető emberek kerültek ki az életbe. Ez a minden hivalkodás nélkül megállapítható tény jogosít fel minket arra, hogy a Keresztúri Gimnázium falai közé véndiáktalálkozóra hívjuk mindazokat, akik valaha az egyszerű unitárius iskolában tanultak, bár itt tanulmányaikat az iskola csonkasága, vagy egyéb okok miatt nem is fejezhették itt be. Meg vagyunk győződve, hogy é szép és nemes célú találkozóra igazi lelki örömmel jő el minden keresztúri véndiák, hiszen általánosan ismert tény, hogy bárhová vetett is a sors tanulmányaink tovább folytatása végett, az új Alma Mater kebelén sokáig visszasírtuk a keresztúri ősi fészek ápoló melegét, és még ott is, ahol többecskén verődtünk újból együvé egy kis >keresztúri sziget« életét éltük tovább. Evvel a tudattal, evvel az érzéssel hívunk meg minden keresztúri véndiákot a f. évi május 29. és 30. napjain tartandó véndiáktalálkozóra. Az ifjúkori barátság, a régi, jó diákélet emléke, s az Alma Mater iránti ragaszkodó szeretet hozzon össze minél többeket, hadd gyújtsunk a Nevelő Édes Anya szomorúan sötét napjaira „a régi fénynél új szövétneket! ” Jöjjetek, óh jöjjetek hát minél számosabban! Nem kételkedünk, hogy azok, akiket majd az isteni gondviselés visszavezérel az ősi falak közé, a Konczok, a Derzsi Jánosok és Berde Mózsák szellemétől ihletve, jobbra és szebbre tudják fordítani a Nevelő Édes Anya és az új tanuló nemzedék szomorú sorsát! A találkozó sikere érdekében minden egyes véndiáknak buzgó és lelkes közreműködésére van szükségünk! Éppen ezért erre kérünk, hogy szíveskedjél a gimnáziumi igazgatóságot osztálytársaidra vonatkozó adataiddal az előkészítő munkálatokban támogatni és egyúttal kegyeskedjél arról is értesíteni hogy a találkozón szíves megjelenésedre számíthatunk-e. Isten áldjon meg a szép májusi viszontlátásig is, amikorra szíves megjelenésedet diákköri szeretettel kérjük és elvárjuk! Cristurul-Secuiesc — Székelykeresztúr, 1926. feb. 21. Az intéző bizottság nevében dr. Elekes Dénes Péter Lajos biz. elnök biz. jegyzőid Az Unitárius Egyház című folyóirat és az Unitárius Közlönyön kívül más újságokban és folyóiratokban is, mint az Ellenzék, Magyar Nép, Keleti Újság, Brassói Lapok, 112 112 Péter Lajos: Véndiák Album. Székelykeresztúr, 1926. 7. Ili
