Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VIII. Nevezetes évfordulók, ünnepélyek az iskola életében
VIII. Nevezetes évfordulók, ünnepélyek az iskola életében A gimnázium életében a komoly, nehéz, dolgos hetek, hónapok, tanévek láncolatából kiemelkedik, mint megannyi színfolt az egyhangú háttérből, egy-egy iskolai ünnep, amelyek közül néhány hagyományossá vált. Volt időszak a két évszázad alatt, amikor ritkán adódott lehetőség és hangulat az ünnepléshez, különösen az első évszázadnak az építés, kifejlesztés, fennmaradás nehéz terhét jelentő éveiben; de akkor is ünnepélyes volt a tanévnyitás, a tanévzárás, majd hagyományos lett a végzős tanulók ballagása. Megemlékeztek az iskola megalakulásának száz, százötven, százhetvenöt éves évfordulójáról, történelmünk és irodalmunk kimagasló személyiségeiről, és a minden korszakban „nemzetinek” minősített évfordulókról. Ezek az ünnepek — amikor megfelelő tartalmat lehetett nekik biztosítani — hatalmas erkölcsi nevelő erőt jelentettek. A gimnázium építését tárgyaló fejezetben kiemeltük a felügyelő-gondnokok, igazgatótanárok, a „kegyes jótevők” szerepét, akik az építés mellett az iskola fejlesztésének is fő mozgatói voltak. Ezen személyiségek — akiknél a szavakat mindig tettek követték — elhunyta után mintegy magától jött a belső parancs: nem szabad megfeledkezni róluk és, hogy emlékezetük fennmaradjon, emlékezetükre rendezvényeket kezdeményezett az unitáriusok Egyházi Főtanácsa 1862-ben, és 30—1862 szám alatt határozatot hozott: „1. Hogy jótevőink emlékezetére tartassék egy hála-ünnepély kolozsvári, tordai és keresztúri iskoláinkban a jővő 1863 évvel kezdődőleg, minden 5-dik évben; mely ünnepély semmi szín alatt nem történhetik templomban, csakis az iskola falai közt leszen végrehajtandó. 2. Ez ünnepély megtartására nézve a helyi viszonyok tekintetbe véendők lesznek s azok szerint a szükséghez képest, a Húsvét és Pünköst közt eső szorgalmi időszak alatt, bármelyik is megtartathatik. ”105 E határozat következtében indult el a hálaünnepek sorozata. A keresztúri gimnáziumban az első ilyen rendezvényre 1863. május 13-án került sor. Az akkor hetven éves múltra visszatekintő tanoda feldíszített udvarán Koronka József igazgató-tanár vezetésével diákok és tanárok gimnáziumunk korszakalkotó (1814—1836) gondnokára, Mihály János udvarhelyszéki alkirálybíróra emlékeztek. A hálaünnepély műsora a következő volt: (az ezutáni hálaünnepélyek is ezt a programot követték) megnyitó és záróbeszédet tartott az igazgató Koronka József, Sándor Mózes tanár ismertette Mihály János felügyelő gondnok életét, munkásságát, beszédet tartott egy tanuló, egy szavalat, s „közbe-közbe az ifjúság hármoniás éneket énekelt.” A második hálaünnepélyre — Marosi Gergely igazgatósága alatt — 1868. május 19-én került sor a gimnázium első igazgatójának, az 1856-ban elhunyt Szabó Sámuelnek az emlékére. Az iskolaalapító igazgató életét és munkásságát Sándor János köztanító ismertette. 1873. május 21-én megtartott harmadik hálaünnepélyen Sándor János rendes tanár felolvasta a A székely-keresztúri unitárius gymnasium építtetésének történelmi rajza, tekintettel a jóltevőkre című tanulmányát. A negyedik hálaünnepélyen, 1878 május 29-én Gombos Samu rendes tanár olvasta fel A gymnasium jóltevöiről általában című értekezését. Ezt az ünnepélyt — és a következőket is — nem az udvaron, hanem a gimnázium nagytermében tartották. Az ötödik hálaünnepélyen, 1883. május 27-én, a megnyitó és záróbeszédet Kozma Ferenc gimnáziumi gondnok, az 1870-ben alapított székelykeresztúri tanítóképző igazgatója tartotta. Ez alkalommal Sándor János igazgató-tanár értekezésében a gimnázium egyik legkiemelkedőbb támogatójára, ifj. Demeter Jánosra és nagy értékű alapítványára emlékeztetett. 105 Sándor János: i.m. 287. 106
