Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
it Száz eves élete egén a jóltévők, mint megannyi csillag, úgy ragyognak, s terjesztik az értelmi világosságot alapítványaik hatása folytán. Ha van értéke a történelemnek, akkor ezen áldozok, fáradozók tettei nem lehetnek közönyösök a későbbiekre, a maradékokra nézve. A régi fénynél új szövétneket kell, hogy gyújtsanak. E történelmi leírásban mintegy meg vannak elevenülve, mintha szemeink előtt járnának őseink, a gymn. körüli munkájokban. Tetteik emlegetése, adományaik felsorolása, mindannyi felhívás, újmutatás a jövő előkészítésére. A tanszemélyzetben többen vannak olyanok, a kiket az egyház iránti szeretet tartott ott; a kik más téren is kitűnhettek volna. Azonban inkább szolgáltak itt kevésért, mint másutt többért. Az egyház méltánylását nagy jutalomnak tartották. E leírás folyamán nemcsak a magam de sok helyen a mások véleményét is közöltem. Többek véleménye legyen a döntő a gymnasium mellett. Ily formán bocsátom a t. olvasó kezébe e könyvet. Lehetnek hiányai, fogyatkozásai, megengedem. Tökéletes müvet nem nyújthatok. Nálam az anyaggyűjtés uralkodott a feldolgozáson. Nagy mezőt kellett bejárnom és sokat láttatnom, mig a feldolgozáshoz kezdhettem. Majd az új gárdából egy hivatott egyén öntse más alakba s mesteri kézzel dolgozza fel azt, a minek én ilyszerü leírását, mint a régi gárdából való ember, mindennapi kézzel, nem mondom, hogy hivatásszerűen, de kedves kötelességből teljesítém. S midőn azon rés mellől, a hol most gyenge erővel én viszem az őr szerepet, egy jeles készültségit s kitűnő szellemi erővel biró egyén által váltatom fel, készséggel engedem át a helyet és pedig azzal a kéréssel,
