Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
szellemmel bírnak, s közép tanodánk ügye iránt több tekintetből, de különösön nemzetiségi s általános műveltségi és nevelésügyi magasabb szempontból nagy érdekkel viseltetnek; és a meghívásra, kedvezőtlen idő daczára is, népesen begyült értekezleti gyűlést a következő szép és igaz beszéddel nyitotta meg : „Tisztelt értekeztél! Némelyek előtt tán feltűnő lehet, hogy engemet mi indított ezen értekezlet összehívására. Ennélfogva először is ki kell nyilvánítanom, hogy én ezt a helybeli középtanoda igazgatósága felkérése folytán tettem ; tennem kellett pedig hazafi kötelességből és vallásos buzgalomból, mert, nemde mindnyájunk kötelessége a nevelés ügyének előmozdítására tehetsége szerént közreműködni, s éppen ez bátorított fel oly tisztelt egyéneket is meghívni, kik nem hitsorsossaim ugyan, de meg voltam győződve, hogy ezen sz.-keresztúri közép tanodánk iránt érdekeltséggel viseltetnek és ennek javát előmozdítani kívánják, s Így, mintegy megbántva érezhették volna mellőzésöket. Tisztelt uraim! mindnyájunk előtt ismeretes a nevelés ezéljának magasz tossága s ezt a czélt előmozdítani minden hazafinak kötelessége. Ma, midőn egy túlélt absolut-rendszer után, az alkotmány koronás királyunk bölcs uralkodása alatt helyre van állítva és egy új korszak küszöbén állunk, szükséges magunkat kellőleg tájékozni a társadalmi élet fejleménye iránt. Nemzetünk, a sajtó korlátolt viszonyok közötti működése alatt is s az absolut korszak minden nyomása daczára, a közelebbi évtizedek alatt nagyot haladott. Midőn minden más térről le volt az ifjú nemzedék szorítva, nem mulasztotta el önképzésére kellő szorgalmat fordítani, nem mulasztották cl jelesebbjeink az irodalmi téren fellépni, mert tudták, meg voltak győződve, hogy azon nemzet, mely önképzését nem hanyagolja el, mely magát nevelni igyekszik, a nemzetek csoportja között előbb-utóbb elfoglalhatja azon helyet, mely őtet miveltségénél fogva megilleti. Meg voltunk mindnyájon győződve, hogy ha a nemzet mivolt és miveltsége által jelleme szilárddá fejlődik, a zsarnokság szuronyainak ezrei, a gerrnanisaló bureucratáknak vándorlegioi nem bírnak felette győzedelmeskedni, ha szintén pár évre képesek is valának azt elnyomni, de megtörni, bár mindazon eszközöket felhasználták, melyekkel a fegyvertelen nemzettel szemben tetszésük szerént rendelkezhettek, nem sikerült. Tehát a miveltség és ezzel párosult hazafi szilárd jellem az, mely a nemzetet, bárminő viharok között, az enyészettől megmentheti. Nekünk törekedni kell a miveltség azon színvonalára emelkedni, melyen más miveit nemzetek állanak; mert, valljuk bé őszintén, még sok tekintetben kell
