Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
49 leánya alatt a keresztúri gymnasiumot értette. Ennek aztán hoztak az illető községek, vagy egyesek, fát, deszkát, követ, cserepet stb. azért a fáradságért, szolgálatért, a melyet Mihály János az ők érdekűkbe tett. Ilyen metalis ambulatioja volt a többek között az is, a melyet az Erzsébetvárosiak érdekében tett. Nemcsak unitáriusoknál és magyaroknál, de a más vallásuaknál és nemzetiségüeknél is zörgetett a keresztúri iskola érdekében, minthogy ezt eleitől fogva nemcsak unitáriusok és székelyek, de más vallásuak, sőt szászok és oláhok is keresték fel fiaik taníttatása végett. Mihály János egy Nyíri István küldöttje által megkereste, megtalálta a Balázsfalvi Oláh-püspököt s az építésre segedelmet, kegyes adományt kért, indokolván azzal, hogy Kereszturon oláh tanulók is vannak rendesen, s ha ő excellentiája segedelemmel leszen, az oláhtanulókat szobai fizetés nélkül fogják tanítani. A püspök megolvasván a Mihály János levelét, azt felelte Tordátfalvi Nyíri Istvánnak: nem segítheti, mert még az oláh-tanodát sem tudják conserválni, annyira üres a cassájok; hanem az úti költsége pótlásához hozzájárul egy ezüst húszassal. Nyíri eszes ember lévén, vissza ajánlotta az ezüst húszast ezen megjegyzéssel: tegyék az annyira üres cassájokba, mert őt, az ő jó ura ellátta útiköltséggel. A püspök nagy köszönettel visszavette az ezüst húszast.1 Az építés a Consistoriumnak is főgondját képezte s az adományok gyűjtését nem egyszer, de többször szorgalmazta. így a többek között 1820. február 28-án tartott főconsistorium1 2 az espereseknek rendelkezik, hogy a tehetősebb ekklézsiákat hívják fel, hogy a keresztúri gymnasium építésére érezhetőleg adakozzanak. Sőt az 1821-iki főtanácson, a Kelemen Beniám esperes lemondására, a midőn lábfájdalmai miatt hivatalából való elbocsáttatását kéri, 10-ik p. alatt ez a határozat: „hi-1 Ez adatot is Mihály Zsuzsánnától kaptam. 2 Lásd : Uzoni-Fosztó egyháztört. 5. k. 627 1.
