Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
25 hogy nem is volt sikertelen ebbéli igyekezetem“, okt. 2-án Szent-gericzén, 9-én Keresztáron és 16-án H.-Szt.Pálon tartott gyűléseket a tekintetben. Lázár I. tevékeny részt vett Szabó S. mellett a gyűjtésben, rábeszélésben s azt írja fennebbi levelében a consistoriumnak : „Én, megvallom, egy dolognak több kívánóját, mint itteni gymnasiumunk jó móddal való felállásának soha se tapasztaltam. Bizony sir örömében a nép, látván mostan minden reménysége felett való folyamatját a gymn. építésének, melynek felépülése iránt már egészen kétségbe is esett vala s bizony méltán is“. A Szabó S. beigtatása nov. 7-én 1796-ban d. e. 9 órakor kezdődőleg történt meg a keresztúri templomban, a püspök, insp. curatorok, és nagy díszes közönség jelenlétében. Szabó S. székfoglalójának tárgya volt: „Szépek szépe, vagy a legszebb szépség“. A tudomány szépségét tárgyalta benne. Már lett rendes beigtatott igazgatótanára a gymnasiumnak; folyt a tanítás, de az építés is, mert Szabó S.-nek a püspökhöz irt levelei szerint, még mindig voltak hiányok, fogyatkozások. 1798-ban a rectori ház sem volt készen ; Szabó S. az iskolában lakott. 1798. okt. 6-án írja a többek között: „a classist már ezelőtt két héttel sok ösztönzéseimre nagy üggyel-bajjal felnyilalták, vagyis felemelték, hogy illendő helyre vigyék s az óta úgy áll, mely miatt már a classisban nem leezkéztethetnek ; nekem is, hol leczkéznem, nincsen. A nyári gyűlésnek sem volt egyéb eredménye, hanem, hogy Szt.-ábrahámról hoztak 8 szekér követ az épülendő, vagy talán az elsorvadandó házak alá, mely szerént azokból az idén sem leszen semmi s igy soha sem, mert a fák bükkfák és az esőnek kitétetve lévén, elsenyvednek, de pénz sincsen, a mivel építsünk. Mindezek ha tovább így is folynak, tartok tőle, hogy bételik az irigy sziveknek a kedve, nagyobb gyalázatunkra, mintha semmi sem épült volna. Méltóztassék azért a püspök úr meröbben ez ügyünkbe ereszkedni, hogy ne legyünk ezután gyalázatosok“.
