Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
23 Sámuel introducáltatását, ezt is effectualják. Azonban pedig, minthogy az építésnek folytatása nevezett atyánkfiára fog bízatni, a főconsistorium által meghatározott professori fizetése e mai naptól fogva folyom A fennebb jelzett commissio csak febr. 22-én1 tartott gyűlést Sz.-Keresztúron, a hová a commissio tagjain kívül meghivattak a nemessek és az ekklézsiák kurátorai. Ekkor azt jelentik, hogy a professori ház egyrésze köból készen van ; a gymn. szobái pedig fából építtettek, de még vannak hiányok, ezért kéregetőket küldnek ki hitünknek sorsossaihoz, hogy az építés folytathatására anyagokat adjanak. E gyűlésen fordul elő, hogy Szabó S. a gen. consist. végzése szerént a professori hivatalra meghivatott s tanitásbeli hivatalát az őszi beállástól fogva szorgalmason és igen dicséretesen folytatja, sőt mindenek előtt nagy becsületben tartatik. A munka csak úgy ment akkor is, ha mozgatták a munkásokat. Lelkesültek az adakozásra, ha lelkesíttettek. A székelynépben megvolt mindig az érzés a jó és hasznos pártolására, az érzés az üdvös eszme megtestesítésére, csak vezér kellett, a ki elöl menjen, a ki válágítson, melegítsen. Szabó Sámuelben ez meg lett nyerve, csak a segédekben volt egy kis fogyatkozás. Ebben keresendő oka, hogy némelykor panaszol, vagy reménytelennek látszik ! A kőmives munka folytatásáról tudósítja 1795. sept. 8-án a Consistoriumot s panaszol, hogy az ckklézsiákból a napszámosok későn jönnek s igy pénzes napszámosokat kell fogadnia a kőmivesek melle, a kik ölszámra dolgoznak, ölét egy Rftért. S november 14-én irt levelében még jobban hangoztatja a bajokat. „Egymásra tódultak — irja — itt az akadályok, a melyeknek elhárításában egyedül kellett küszködnöm. Úgy jártam mint, a kit barátságosan valamely szép folyóvíz mellé 1 1795-ben.
