Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)

XIV. Az 1883. évi középiskolai törvény életbelépése utáni idők

296

képes a kolozsvári taníttatás költségeit fedezni, fiaikat az V-ik osztály végeztével hazaviszik. Kétségbe nem vonom, miszerint Kolozsvárt a tanulóknak több alkalmuk van a társadalmi miveltség elsajátítására, de aki ez iránt fogékony, később kezdve is elsajátíthatja. Ellenben, kit anyagi helyzet nem gátol, ha sz.-keresztúri tanodánk VI. osztályú lenne, már az ötödiknek végeztével is felkeresné kolozsvári főtanodánkat.

Mindezeket helyén láttam felemlíteni, mert a sz.-keresztúri tanodánk kibővítése úgy egyházi, valamint kulturális szempontból igen lényeges kérdés; melyre nem csak én, de minden székely unitárius egyén oly nagy súlyt fektet, miszerént azzal mennél gyakrabban kell foglalkoznunk. Meg kellett ragadnom ezen alkalmat nézetem, sőt meggyőződésem közlésére és egyúttal kifejezést adni azon hangulatnak és óhajtásnak, melynek már gyakran voltam tanúja.“

Ezekben van megmutatva a keresztúri gymnasiumra nézve a jobb jövő iránya. Az első száz év alapot adott az építhetésre. A második száz év tovább folytatja-e, vagy azt is lebontja, a mit az első épített? Az unitáriusok java és többsége azt mondja : tovább.