Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
VI. Alapítványok, adományok
172 A 4-ik p. a. ismét a k.-solymosi unitárius ekklézsiának hagyományoz birtokrészeket. Az 5-ik p. a. fentartja magának élete végéig az egész vagyon használatát. A 6-ik pont alatt pedig az ő ha netaláni háborgatásai ellen biztosítja magát. A leirt hagyományok csak akkor esnek a hagyományosok birtokába, ha a felesége is elhal. S eppen ezért a bevezetés után így rendelkezik : „Ha az egy élő Isten engeraet hamarább kiszólít az élők sorából, mint kedves feleségemet Mihály Annát, kivel 32 esztendőt boldog házas életet éltem, kivel a k.-solymosi s egyebütti szerzeményeimet mindegyütt szereztem, azon esetre utolsó akaratom az, hogy mindazon jók, melyeket néhai kedves bátyám Augustinovics Pál nekem testált és így azok, miután azokat tőle sok körülötte való fáradozásaimért nyertem, tiszta szerzeményeim, mind pedig kedves feleségem Mihály Annával együtt szereztünk s az általunk épített k.-solymosi kőházzal együtt, legyenek kedves feleségem Mihály Annáé olyformán, hogy ő azokat curialis telkemmel s utánna járandó zsellértelkekkel, s künvaló szántó, kaszáló, szöllő-helyeivel, erdőivel, haláláig szabadon birhassa, azokban gazdáskodhassék minden háborítás nélkül. Minthogy pedig, szivemnek szörnyű nagy keserűségére, fiam Pál, feleségével együtt, kit nyilvános akaratom ellen vett nőül, szüntelen, köztudat szerént, részegeskedik, mindent , a mit kezére kaphat, elpusztít, irántam és kedves feleségem iránt ellenséges indulattal viseltetik és így, nem oknélkül, rettegésbe vagyok, hogy, ha én előbb találok meghalni, mint ő, említett fiam és menyem tulajdon magam és feleségemmel együtt szerzett s a feunebb neki testált javaimban őt háborgatni, kesergetui és üldözni fogja; ez okon, Ítélő mesteri iktató, Koncé Lajos öcsémet arra kérem, hogy irt kedves feleségem Mihály Annát haláláig a testált jókban, minden üldözések ellen oltalmazza és házamban, javaimban tartsa meg; onnan sem említett fiam, sem senki más által kiüldöztetni ne engedje. Mely atyafiságos jóságát és szeretetét, ha t. Koncz Lajos öcsém, irántam és a feleségem Mihály Anna iránt megmutatandja, ezenuel utolsó akaratom az, hogy miután mind én, mind pedig kedves feleségem, az élők sorából, az Úr által kiszólittatunk, azon javak, melyeket én a k.-solymosi unitária
