Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
I. A gymnasium keletkezése előtti idők
6 hol egyházi építkezést kezdhessenek, abból belső' telkeik aránya szerint őket illető részüket kihasíttatni s adatni kérték. Találkozott egy pár ember, kik kérelmük teljesítését ellenzették, de a falu székely nagy többsége az illő részt nekik kiadandónak határozta s ki is adta“. „Ott építettek aztán egy faházat, első szobáját a pap, a hátulsót a mester lakául. Állítottak fel egy papi csűrt is. Es e papi csűr s papi lakszoba volt az imaház1! Télben ebben, nyárban abban tartatván az isteni tisztelet, melyre a buzgó hívek megjelentek. Ámde csak rövid ideig“. „Károly király és Mária Terézia korából voltak ugyan rendeletek, melyek tiltották templomok, imaházak építését legfelsőbb engedély nélkül. A keresztúriak azonban nem gondolták szükségesnek azért folyamodni, mert se templomot, se imaházat nem szándékoztak vala még építeni, hanem egyenesen papi házat, s ennek szobájában csak ideiglenesen jöttek össze Istenök tiszteletére, mig e végre templomot építhetnek. Mind a mellett feladás történt ellenök Bécsben, hogy imaház építéséhez engedelem nélkül fogtak. S 1768-beli dec. 1-ső napjáról megjött a rendelet, mely azt lerontatni parancsolta, s következetesen a papilak-imaszoba le is rontatott földig“.1 2 „Ily szomorú helyzetben vala a sz.-keresztúri unitárius hitközség kétszáz esztendő múlva (1568—1768.) önhibáján kívül“, mig aztán folyamodásukra 1781-ben királyi határozatnál fogva megadatott az engedély templomépítésre3. 1 Orbán B. „Székelyföld“ I. k. 24 lapján azt Írja, „hogy a kiűzött unitáriusokat a reformátusok testvérileg fogadták s nagy templomukat megoszták velük egész 1782-ig“. Ez téves állítás. 2 K. kormányszéki levéltár 1769. év 1281 szám, 1792. év 1772 szám. 3 Öreg emberek állítása szerint, a mostani templom építéséig, az alszegben, a gagyi patak jobb partján ma is fennálló, Kovács György akkor, később Firtos Mózes-féle házban tartották az isteni tiszteletet az unitáriusok. Távol legyen, hogy ez esemény felemlegetésével a régi sebeket akarnók felszaggatni s azok szemlélésével a gyülöiség érzésének táplálására olajat önteni. Ezt tennünk nemzeti szempontból sem szabad, de másból sem, ha Krisztus követői akarunk lenni s a megbocsátás nagy erényét kívánjuk gyakorolni.
