Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
4 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) zésével túlságosan el volt foglalva, hogysem teljes és osztatlan munkaerejével az iskolának szentelhette volna életét. Ez az oka, hogy segítséget vesz maga mellé. De azért gondja volt arra, hogy az iskola sorsa tanárok képzése útján biztosítva legyen. Részben saját költségén egy Theobald nevű ifjút küldött külföldre kiképeztetés végett.Tanácsára pedig a fejedelem Hunyadi Demetert küldte külföldre. Az unitáriussá lett főiskola hajója azonban még ezután is az igazgatók gyakori változása miatt sok bizonytalanság között hányódott. Nem tudom az okát, miért, valószínűleg Dávid Ferenc más ügyekkel való túlságos elfoglaltsága miatt, a városi tanács az iskola rektorául 1570. évben Félegyházi Tamást alkalmazta. Ez a tudós férfi Debrecenben született, Krakkóban, Boroszlóban, Odera melletti Frankfurtban és Wittenbergben tanult. Hazajővén 1567-ben Túron volt tanító, 1568-ban Debrecenbe hívták meg. De itt csak 2 évig működött, s azután Kolozsvárra került. A debreceni ifjúság annyira ragaszkodott igazgatójához, hogy sokan követték Erdélybe, s rövid egyévi rektorsága alatt is nagyszámú ifjúságot gyűjtött az iskolába. Itteni igazgatóságának hiteles bizonyítéka az a latin munka, melyet emlékére 1586-ban Gyulai János debreceni igazgató adott ki (Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár II. 53). Ez év alatt „a debreceni tanoda úgyszólván elhagyottan állott, minélfogva a debreceni tanács mindent megtett, hogy visszanyerje". Ez sikerült is, s 1571/72-ben ismét a debreceni iskola élére áll, míg Melius halála után, 1573 elején lelkésszé választatott. Kanyaró úgy sejti, hogy idejövetele összefüggésben van a váradi disputációt követő eseményekkel, s egy év múlva hazatérése [a] János Zsigmond halálával beállott változásokkal. Azt a gondolatát azonban, hogy Félegyházit Melius szelleme űzte volna el deákjaival együtt Kolozsvárra, nem támogatja semmi érvvel, s visszatérése sem igazolja. Utána Sommer János, a nagyhírű humanista költő és tudós következett igazgatónak, akire Dávid Ferenc, mint vejére, s hittani kérdésekben vele egyetértő rokonlélekre, megnyugvással bízhatta a főiskola vezetését. Mi történt ezalatt az eklézsiában, míg ezek a viták az iskolában és a plébános és rektor között folytak? Dávid Ferencnek új gondolatok után vágyó lelkében már korábban megszületett ugyan az egy Isten eszméje, de csak 1564 táján kezdette nyugtalanítani, s környezetét és híveit ekkor kezdette felfogásának megnyerni. Akadtak nemsokára hívei is, ellenzői is. Hívei voltak a kolozsvári egyházközségben: a magyar papok, Basilius, Egri Lukács, Szegedi Lajos. De tiltakoztak az új eszmék ellen a szász nemzetiségű papok: Heltai, Amicián Titusz, Mihály és György. Megkezdődik a kérdések szenvedélyes vitatása nemcsak egymás között és a szószéken, hanem a nép között is. A város jegyzőkönyvei 1565. dec. 11-étől egészen 1568-ig vallási nyugtalanság és zavargás mozzanataival vannak tele. A városi tanács nem győzi figyelmeztetni a plébánost és lelkészeket, hogy egymás ellen ne prédikáljanak, egymást ne sértegessék a szószékről, hanem - ha akarnak - magánházaknál vitatkozzanak. Majd Heltait, Amicián Tituszt és a többi szász papokat intik (1567. márc.
