Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 51 református püspök főhatósága alá rendelése mellett megkezdődött a reformátusok beköltözése és az áttérések csendes, de számunkat állandóan fogyasztó folyamata. Régen is igaz volt, s úgy látszik ma is az: mobile mutatur semper cum principe vulgus [a tömeg ingadozva mindig követi a fejedelmet]. Az unitárius nemesek átállása már János Zsigmond halála után elkezdődött. A Sennyeiek, Sarmaságiak, Kornisok, Kamuthiak, Mikesek, Forrók, kiknek többsége unitárius volt, már a XVI. század végén, részben a XVII. elején a jezsuiták érdekében buzgólkodnak. Zsigmond alatt [az] 1594-1604. években veszítettük el legerősebb világi támaszainkat. „A mai napság legrégibbnek tartott erdélyi római katolikus főúri családok ősei többnyire ebben az időben, éspedig az unitárius vallásról tértek át a római katolikus hitre"- mondja Pokoly (1.300). Ez a folyamat a református fejedelmek tudatos és tervszerű vallásügyi politikája és birtokadományozása folytán tovább folytatódott, most már a református felekezet javára. Báthori Gábor alatt mélyreható és hosszú időre szóló változás történt az egyházban és az iskolában. Eddig a jezsuitákkal kellett felvenni a harcot. Mostantól kezdve majdnem egy egész századon keresztül a reformátusokkal kellett állani azt. Kezdetben mi vagyunk az erősebbek. A városi tanács kizárólag unitáriusokból áll. Kollégiumunk egyedüli a városban. A reformátusoknak nincs szervezett egyházközségük. Református írók állították ugyan s szerették volna fenntartani a kontinuitást, ti. hogy az unitárius korszak alatt is fennmaradt a református eklézsia s papjaik is voltak. De Pokoly ezzel szemben azt mondja, hogy reformátusok bizonyára voltak, de nem volt református egyház. Nemsokára megalakul az is. Iskola is állíttatott. Azután a városi tanácsban megkapják a helyek negyedrészét s minden negyedik évben a bíróságot. Végül a város igazgatásában unitáriusok és reformátusok egyenlő arányban vesznek részt. Amint gyarapodott számuk s nőtt befolyásuk a reformátusoknak, olyan arányban fogyott a mi számunk, zsugorodott össze befolyásunk, s a Rákóczi-korszak vége felé már nagyon megfogyatkozott. Az unitáriusok ellen a szombatosság és zsidózás már elég korán, még az 1610. évi besztercei országgyűlés előtt elhangzott. A kolozsvári tanács 1608-ban vagy 1609-ben tiltakozik a vád ellen Báthori Gáborhoz intézett folyamodványában (Keresztény Magvető, 1886. 349). Ez az írás előadja, hogy szombatosoknak, zsidóhitűeknek vádolták őket, mire a fejedelem felindult, „s szentegyházunkat, scholánkat akarná foglaltatni s elpecsételtetni". Tiltakoznak ellene, hogy ők szombatosok és zsidózók volnának, s könyörögnek, hogy „ebben az mi szokott és megregzett religiónkban, vallásunkban tartson meg, s ne engedjen egyebekkel is megháborítani". Báthory Gábor nemcsak az óvári templomot vette el az unitáriusoktól, hanem az iskola szomszédságában János Zsigmond által épített ún. Apollo-palatiumot is. Ez ellen a városi tanács először Bethlen Gábor beiktatásakor 1613-ban tiltakozott, aztán ismételten 1614-ben és 1615-ben is (Keresztény Magvető, 1887.114.). Úgy látszik, hogy Bethlen Gábor 1615-ben vissza is adta a„schola-Clastromot", de 1628-ban megint elvette s a református szászoknak adta templomul, amit a XVII. század vége feléig használtak is.
