Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
Radecius püspök halála után megint sok kellemetlen viszálykodás keletkezett a magyar és szász unitáriusok között. A szászok prédikátora ifj. Szőrös Mátyás sok újítást akart behozni, amit a városi tanács nem engedett meg, s ezért Szőrös a hivatalát elhagyta. A város Besztercéről hozott papot, Helmann Endrét. Ez a dolog Szőröst bántotta. A másik oka a viszálykodásnak az volt, hogy az 1632. évi zsinat kimondotta, hogy jövőre csak magyar nemzetbeli püspököt válasszanak! Okul szolgált e határozat hozatalára az, hogy az erdőszentgyörgyi zsinat szerencsétlen kimeneteléért a közvélemény Radecius püspököt okolta, aki magyarul nem tudott, s a félrevezetett nép megtérítésére semmit sem tehetett. Ez a határozat a kolozsvári szász eklézsiát kellemetlenül érintette, mert ezzel papjait elzárva látta a legfőbb egyházi méltóságtól. Felszólalt ellene, de a magyar unitáriusok nem engedtek. Radecius halála után a szász eklézsia papja, Raw-Szőrös Mátyás szerette volna elnyerni a püspökséget. Ámde 1632-ben Csanádit, majd ennek halála után 1636-ban Beke Dánielt választották meg. Szász hívei között izgatni kezdett, sőt a lengyel unitáriusokat is megnyerte a maga részére. Ez a viszálykodás behatol az iskolába is. A rektor Stegmann Joachim, aki Ravius ösztönzésére az iskola régi törvényeit és szokásait el akarja törölni. Az ifjúság felzúdul ellene, s a főnök a magyar ifjúság élén otthagyja a rektort, s kivonul az auditóriumból. Mi volt tulajdonképpen az ellenszenv oka, s miért lázongott az ifjúság, nem lehet biztosan tudni. Elég az, hogy a magyar és szász diákság két ellentétes táborban állott egymással szemben.22 Seivert23 Stegmannról szólva mondja, hogy Kolozsvár akkor még nem volt teljesen elválva a nemzettől, ami csak 1664. májusában történt, mikor a város a vele való minden összeköttetésről s ezzel kapcsolatos előjogokról és szabadságokról lemondott. Amilyen hűvös és barátságtalan volt a viszony a magyarok és szászok között az egyházközségben, ugyanolyan volt benn az iskolában is. A szász rektorok sorát Sommert nyitja meg s Pintzovita, Femmich, Radecius, Stegmann, Baumgarton keresztül 1690-ben Jövedécsi zárja be. A lektorok szintén a fennebbi végzés szerint változnak - lehetőség szerint. A szász diákok ugyanazon törvények alatt állottak, mint a magyarok: kötelesek voltak a szászok kántorai, kollaborátorai, exaktorai és más magános (nem hivataloskodó) diákjai az iskola törvényeit és szokásait aláírni. A magyar főnöknek voltak alárendelve. De három tekintetben különböztek a magyaroktól: saját divíziójuk volt, a novíciusok felvétele és frekventációja és a praebendák felosztása is eltérő volt. A plágára vonatkozó szabályok szerint ők nem a magyar, hanem a német beszédért kapták a plágát, s a magyar diákoknak velők szabad volt magyarul beszélni (Fase. II. 293). 1692. jan. 23-án (Fase. I. B. 17.) Kolozsi Márton szenior, a későbbi lektor, feljegyzi az iskolát üdvözlők és a frekventációt megkezdőkről szóló cikkelyhez toldalékul: FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 22 A részleteket lásd Stegmann életrajzában. 23 Jurist-Nachrichten von Siebenbürgischen Gelehrten und ihnen Schriften, 425-426.
