Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - II. Főgimnázium
okirattal kísérve - a románok felküldik Genfbe, ahol a konfliktust megoldottnak nyilvánítják. S a törvényt jóformán változtatás nélkül megszavazzák, december 22-én kihirdetik.42 1928. május 5-i keltezéssel jelenik meg a középfokú oktatás törvénye. Megszünteti az addigi 4+4 osztályos, felső tagozaton három profilra oszló középiskolai beosztást. S akárcsak az 1921-es francia reform, egységesíti és 7 osztályossá teszi a líceumot. Az első, három éves ciklus anyagát a felső négy osztályban újra tanulják. A bakkalaureátus után a diáknak még egy egyetemi előkészítő éven is át kell esnie mielőtt egyetemi polgár lesz. 1928/29 az átmenet éve a hétosztályos gimnáziumra: a VII. osztályt végzettek„átmeneti vizsgát" kell hogy tegyenek, ennek alapján végbizonyítványt kapnak, s csak ezután állhatnak érettségire. Az új törvény alapján az iskola is új besorolást kapott: a minisztérium 112484/1928 szám alatt elismerte nyilvánossági jogát, s az öt kategória közül a C-típusba sorolta be, mely teljes alsó és felső tagozatot engedélyezett (megnevezése: líceum) párhuzamos osztályok nélkül. Ez a hétosztályos rendszer nem válik be. 1931-ben egy új középiskolai törvényt fogadnak el, mely visszaállítja a nyolcosztályos oktatást, az alsó négy osztályt gimnáziumnak, a felső négyet líceumnak nevezi. Az utolsó tanévben humán és természettudományos profil közötti választást tesz lehetővé. A koedukációt továbbra is tiltja, az osztályozást minősítéssel oldja meg. A nemzetiségi iskolákkal külön nem foglalkozik, mert azok legtöbb vonatkozása a magánoktatási törvény hatálya alá esik. így 1931/32-ben megkezdődik az áttérés a nyolcosztályos rendszerre, 1934/35-ben a Vll.-esek kötelezően tovább folytatják tanulmányaikat a VIII.ban, tehát ekkorra épül ki a rendszer. Ugyancsak ebben a tanévben, pontosabban 1935 decemberének végén válik kötelezővé az iskolai egyenruha viselése, ezek színét és szabását az egyházi vezetők felekezetközileg állapíthatták meg. Az 1930-as évektől a magyar iskolák nyomorgatásának egyik újabb eszköze a„capacitate"(=képesség)-vizsga volt. Vagyis a tanároknak pár év szolgálat után kellett erre a véglegesítő vizsgára jelentkezniük, s csak ennek letétele után tekintette az állam őket véglegesítettnek a tanügyben. Egy-egy gimnáziumnak/líceumnak a nyilvánossági jog megtartásához bizonyos számú „capacitatés" tanárral kellett rendelkeznie. A vizsgát többnyire Bukarestben rendezték, s magyarok számára szinte lehetetlen volt átmenni rajta. Az egyházvezetés ismételten biztatta a tanárokat, hogy jelentkezzenek a vizsgára. 1934/35-ben például hárman jelentkeztek, ketten az első próbán elbuktak, Rózsa Jenőnek csak a vizsgatanítást kellett megismételni. Az 1945/46-os tanévben - a felekezeti iskolák tiltakozása ellenére - újra bevezették e vizsgát, s az egyház által végleges rendes tanárul megválasz-FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 42 Gál Kelemen:/! törvény lelke. Ellenzék, 1925. dec. 12.; Vö. még Fritz Lászl 6: Az erdélyi magyarság iskolaügyének tíz éve. Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. Kolozsvár, 1930.73-84.; Mikó Imre: Huszonkét év. Budapest, 1941.49-53.; Barabás Endre:/ magyar iskolaügy helyzete Romániában 1918-1940-1941. Kecskemét, 1944.17-18.
