Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században
140 AZ UNITÁRIUS KOLLÉGIUM A XX. SZÁZADBAN (GAAL GYÖRGY) jól, egyszerűen érett. A protestáns felekezetek eleinte számos kifogást emeltek a törvénycikk ellen, elsősorban azért, mert féltették autonómiájukat. Utóbb azonban a legtöbb tanintézetük esetében folyamodtak államsegélyért. Az unitáriusok már az 1883 augusztusi főtanácson tudomásul vették a törvény intézkedéseit, s megállapították, hogy az egyház saját erejéből nem tud eleget tenni az előírásoknak, úgyhogy államsegélyért folyamodnak. Alkalmilag kiutalt évi segélyek után 1890 végén kötötték meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal (VKM) az első, 18 pontból álló szerződést. Eszerint a kolozsvári főgimnázium fenntartásához évente az egyház 10 200, az állam 7700 forinttal járult hozzá. A felekezet elismeri - önkormányzati jogának fenntartása mellett - az állam felügyeleti jogát. Tíz rendes tanár és két okleveles helyettes tanár alkalmazásáról, továbbá egy tornatanító, egy énektanító és két iskolaszolga felvételéről gondoskodik. A rendes tanárokból ötöt továbbra is az egyház, ötöt pedig az egyház véleményezését figyelembe véve - csakis unitárius vallásét - az állam nevez ki. Az igazgatót az egyházi főhatóság két- (1895-től négy-) évenként választja, s a választást a miniszternek bejelenti. Az egyház a minisztérium által kiadott tantervet fogja alkalmazni. Rendkívüli tárgyakat a miniszternek bemutatott tantervek alapján taníthatnak. A tannyelv kizárólagosan a magyar lehet. A felekezet kötelezi magát, hogy a nyolc osztálynak megfelelő tantermet, külön rajztermet, fizikai és természetrajzi előadót, szertárakat, könyvtárhelyiséget, irodákat biztosít. Az internátusról továbbra is az egyház gondoskodik. Az évi számadást az egyházi főhatóság átvizsgálás után beterjeszti a miniszterhez. A szerződést már 1898-ban módosítják. Eszerint 14 rendes tanárt alkalmaznak jóval magasabb fizetéssel, hatot közülük a miniszter nevez ki. Az állam az évi segélyt 16 000 forintra emeli.2 Még az első szerződés megkötése előtt a vallásközösség nagy erőfeszítésekre kényszerült, hogy a törvény követelményeinek eleget tegyen. 1887 novemberében a kollégiumhoz csatolták a nyugatra szomszédos emeletes Pákei-házat, így öt helyiséget nyertek. Ugyanebben a tanévben elérték, hogy a szakképesítés nélküli rendes tanárok közül hatnak (Kovácsi Antal, Pap Mózes, Nagy Lajos, Benczédi Gergely, Kovács János, Ulár Pál) minden vizsga nélkül államilag elismert diplomát állítsanak ki. Tiltakoztak az ellen, hogy a két vallástanár, Péterfi Dénes és Mózes András esetében nem jött meg a diploma, így ők csak hitoktatói minősítést kaphattak. A millennium évében, 1896-ban megújították az iskolai rendszabályokat, az elemi iskola szervezeti szabályzatát, melynek élére tanvezetőt állítottak, s átszervezték a papnevelő intézetet, jórészt önállósítva a gimnáziumtól, irányítója ezután az évente választott dékán. Az 1896/97-es tanév azért is nevezetes, mert ekkor iktatják be iskolai felügyelő gondnokul Fekete Gábor királyi táblai elnököt 2 Az Értesítő-füzetek mellett legbővebb forrásunk Gál Kelemen alapvető munkája: A kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900). I-II. köt [Kolozsvár], 1935. (A továbbiakban: Gál Kelemen: I. m.)
