Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Benczédi Gergely: A piaci és a belső Magyar utcai iskola
FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS K O L L É 0 I UM TÖ RTÉ N ÉTÉ B Ó L 1 1 7 A sütőházakat kell még különösen kiemelnem a XVIII. században tett alapítványok közül. Ilyen kettő volt. Egyik a Tivoli utca keleti szegletén levő telek végében, a Bánffy-udvar kapujával szemben. E telket, mely régen a nevezetes Linczegh családé volt, 1740. március 8-án vették meg a káli Kun István és V. Daniel Ferenc által adott dézsmabúzák árából 445 mfrt. és egy 45 vékás szántóval. A Magyar utca felőli házat tanári lakásul használták, a végében levő sütőházat pedig 1746. április 20-tól 1787. április l-jéig házilag kezelték; 1806-ig bérbe volt adva, azután 1827-ig ismét házilag. Ekkor bérlakássá alakíttatott át. 1870. március 20-án fontos okból örökösen eladatott 2000 frt.-ért o. é. úgy, hogy ez összeg tanári lakás építésére ford ittassék. A házi kezelés idejében innen a püspök és tanárok bizonyos számú kenyeret kaptak hetenként, ami nagy segítség volt a csekély fizetés mellett. A másik sütőház a Görbe-Szappan utca nyugati oldalán volt, a Szép utca szegletétől a második telek, melynek ablaka előtt az utcai kút most is megvan. E szép telket özv. H. Szentmártoni Biró Györgyné, Stentzel Klára 1755. március 26- án ajándékozta az eklézsiának, ez pedig a kollégiumnak. Az előbbi módjára [volt] ez is kevés ideig bérbe adva, azután házilag kezelve. Örökösen eladatott 1830. október 17-én 1000. Rfrt.-on. A XVIII-ik század legnagyobb jótevői voltak: Daniel Péter, Daniel Ferenc s ennek fia, szintén Ferenc, P. Horváth Kozmáné Folti Borbára és fia Boldizsár, unokája Miklós; P. Horváth Ferenc4' hasonszerű fia és unokája, kénosi Sándor Gergely. Mindezek mindjárt a piaci kollégium elvételét követő években nagy mennyiségű gabonával és más terményekkel járultak évenként a szükségek fedezéséhez. Később egyik-másik jószágaik gabona dézsmáját, malmaik szombati vámját adták e célra. Hasonló segéllyel voltak: a horcói Gálfalvi, S. Szentiványi, Gidófalvi, Maurer, S. Szentiványi Henter, Simén, Pekri,Toroczkai stb. családok tagjai. Időnként tetemesebb segéllyel járultak az Árkosi Benkő, Belényesi, Biró, Csegezy, Daczó, Donáth, Jármi, Iszlai, kövendi Gál, Marothi, Mártzi, bölöni Mikó, Ózdi, Sárosi stb. családok tagjai is. Még egy család hiányzik a fenti szép koszorúból, a felsősuki kihalt Suki család, mely egykor hazánk történetében is nagy szerepet játszott, még a XVII. században is magas hivatalokat viselt. E család tagjainak is csaknem minden tagjával találkozunk, ahol egyházunknak és iskoláinknak kellett áldozatot hozni. Legutolsó férfi tagja Suki László pedig 1791. február 14-én kelt adomány-, illetve végrendelkező levelével feltette a koronát, s példaadásával oly fáklyát gyújtott, melynek fénye nemcsak az akkor nyomorral küzdő egyházra és iskolára boruló sötétséget oszlatta szét, hanem fénye még a XIX. századot is bevilágította. - Ő a XVIII. század végét halhatatlan emlékűvé tette. Nagyszerű hagyománya, mely pénzben és ér- 41 41 Életrajza és alapítványai: Keresztény Magvető, 1878.136-177.
