A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

I.

Ima.

— Mondotta Ferencz József, unitárius püspök. —

Világok dicső Alkotója és Gondviselője! Emberi nemünknek e földön Fenntartója és szellemi fejlődésének kimeríthetetlen Forrása! Nagy Isten! A te nevedben gyűltünk egybe e helyen s a legelső szó, mely ajkainkra tör, a hála szent szava, melylyel szivünk mélyéből áldozunk neked a te jóságodért, hogy segedelmeddel egy új hajlékot emelhettünk a Múzsáknak és az Erényeknek.

Kicsiny egyházunk negyedfélszáz éves történetének emlékei vonulnak el, oh Uram, e pillanatban lelkünk előtt. S bár ez emlékek 'között sok van, a melyek öröm helyett fájdalmas érzéseket fakaszthatnak fel keblünkben, ezekért mint amazokért, téged áldunk és magasztalunk; mert mindenik a te kezed munkája, mindenikben reád, a te végetlen hatalmadra és bölcseségedre, jóságodra és kegyelmedre ismerünk.

Mint a fölkelő nap a te parancsolatodra emelkedik a láthatárra s hinti szét aranysugarait a földön : te hoztad fel lelkünk egén is szent vallásunk ragyogó napját. Ennek fényénél te ismertetted meg magadat velünk egyedül imádandó Istennek és az ember Ur Jézust Krisztust a mi testvérünknek és tanítómesterünknek az üdv utjának keresésében. Te tetted fogékonynyá az elméket ez igazságok és

1