A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

31 —

Száz év alatt — s itt van a fordulat! — A hogy békét s nyugalmat élvezénk, Egyházunk mind elébb-elébb haladt,

Bizony sok szép dolgot mívelheténk. Mutatja itt ez az új iskola,

Hogy ész, tudás, hit és szent akarat,

Ha nem csügged, meg nem törik soha: Elvégre is csak győzelmet arat . . .

Örvendjetek, dicsőűlt szellemek! Tekintvén a magas menyből alá.

A szent örökség lám el nem veszett, Örökös azt el nem pazarolá . . .

Mit az egyház ősök nyomdokain Haladva most szervez, mivel,

Lélekben az örömnek szárnyain Magasba az, tihozzátok emel . . .

Jó helyre jött itt az államsegély,

Ez intézet kiválóan magyar,

Ott is az volt, hol eddig szűkén élt,

És lenni más e helyen sem akar . . .

Ne is legyen más, mint magyar, soha — Mert csak nyelvében él minden nemzet, Mihelyt nem lesz magyar az iskola, Hazánk, fajunk örökre elveszett . . .

Örvendj te is, tanuló ifjúság!

Téged talált a legfőbb nyeremény . . .

Veled jöttek ők is, a szép múzsák,

És virtusok, és annyi szép remény*)

Kivűl őrt állanak — milyen nevek! - Kossuth, Berde, Brassai és Dávid.**)

Dicső fogalmak már, többé nem emberek: Honszeretet, jótény, tudás és hit. . .

*) Musis et viitatibus : Felirat a bejáró felett **) Róluk nevezett utczák az új kollégium körűi