A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

— 25 —

okot ad a megelégedésre s a jövő történetírója aligha fogja e kort a virágkor színében látni. Nem vagyunk hiányában a kiváló elméknek; nem hiányoznak a kitartó szorgalom és tehetség gyümölcsei. De kevés az egész ember. Hiányzik életünk elvei közül a czéloknak ama magassága, a mely a kisebb tehetségeknek is lendületet ad. Elveszünk a mindennapi élet apró ügyes-bajos jelenségei között s mintha ez jellemezné a tudományos törekvések általános irányát is. A kisszerűség emez imádása bénítólag hat a lélek magasröptű szárnyalására is. Nincs meg az alapvető meggyőződések egysége; nincs meg az eszméknek az az ereje és hatalma, a mely a múltban a maga képére formált egész korokat. A régi ideálok nagy részben romba dőltek. A világot vezető egységes elvek elveszítették a bizalmat. Új eszmények, új ideálok tűnnek fel, de nincsen még meg a történelem rostáján átszűrődött erejük. Átalakulóban van világnézetünk s a világot boldogító eszmék, tervek és törekvések chaosából alig tör elő egy-egy biztató sugár.

íme van hát ok az elégületlenségre és panaszokra, a melyekkel a cultura optimistáit gyakran illették. Más ideál után kell tehát néznünk, a mely jövőnket összhangzatosan tudja alakítani. Nem szabad az eszményt kiűznünk az életből, mert e nélkül az élet a kenyérért és az élvezetért való harcz áldatlan színhelyévé lesz. Nem szabad engednünk, hogy az ifjúság felszíva leikébe a sivár anyagelvűség egyoldalú tanait, azokat nemcsak a tudományos meggyőződés, hanem az érzület dolgává is tegye. Mert ez veszélyeket rejt magában. E szerint a társadalom az erők, az érdekek összhangja. Ez csak jogokat és élvezeteket ismer, kötelességeket és lemondást nem. Nem szabad engednünk, hogy korábbi idők minden bűne, simább, finomabb, modernebb alakban, megfontoltabb, elszántabb eszközökéi újra előkerüljön. Nem szabad belenyugodnunk abba a gondolatba, hogy az egyén erkölcsisége a kultúrával nem nő; hanem arra kell törekednünk, hogy a nevelés hatása alatt az egyén megváltozzék és mintegy újjáalakuljon. Mert minél idősebb a társadalom, annál ridegebb; s a törvényesség leple alatt annál szabadabban forrnak a szenvedélyek. Minél értelmesebb, szellemesebb a kor, minél gazdagabb találmányokban és felfedezésekben: annál veszélyesebb a hala-