A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)

áz égő csipkebokorból szózatot hallat s a pusztában vándorlók elé vezért állít, a ki elvezesse őket az Ígéret földére. Mindezekben részesek voltunk mi is. A 17-ik évszáz nehéz, de legalább részben törvényes téren folyt küzdelmeire, melyekben lépésrőllépésre hátranyomattunk, követkevett száz évi hontalanságunk a hazában, mikor csupán az égő csipkebokornak hitünkben élő szózata tartott fenn. Ennek keserveit azonban most, az öröm pillanatában, szívesen adjuk át az engesztelő feledésnek. De egyet hálátlanság nélkül soha sem feledhetünk: hogy elődeink kicsiny serege -— csüggedést nem ismerő vezérlet alatt — a legnagyobb veszélyben volt legelszántabb hitünk mentsvárát, egyetlen főiskolánk új- meg újra építésében biztosítani, fentartani. Oly erőfeszítéssel és hithűséggel teljesítették ők e nagy és nehéz feladatot, hogy az utódok hálája ezért irántuk soha méltóképen kifejezhető nem lesz. Csak, ha példájukat szivünkbe vésve és utódainkéba plántálva, igyekezünk nyomdokaikban járni, közelíthetjük meg azt a kötelességteljesítést, a mit a kegyelet törvénye előír.

Legyen azért most, midőn úgy érezzük, hogy mi is nagyot és szépet alkotánk, zászlónk tiszteletteljesen meghajtva azon egyházi és világi nagyjaink emléke előtt, kiknek szobrai és reliefalakjai az előcsarnokban és c díszterem párkányzatáról íme reánk tekintenek, jelképezvén a múltnak ölelkezését a jelennel s bizalmat élesztve szivünkben a jövő iránt.

Bizalmat, a mely már nem üres fogalom, nem eszményi vágyak ködfátyolképe ábrándozó szemek messze látókörén, hanem tartalomteljes valóság, a jog, törvény és igazság uralmának erős bástyáira támaszkodva, melyek egy valódi alkotmányos, bölcs és atyai uralkodó védelme s hazafias nemzeti kormányunk gondozása alatt a magyar korona területén belső nyugalmat, jóllétet, fejlődést biztosítanak nemzetünknek és egyházainknak. S hálával ismerjük el, hogy kicsiny, de minden körülmények közt hazafias törekvésű egyházunk soha oly valódi oltalmat és igazságos gondozást nem élvezett, mint a nemzeti élet legújabb korszakában. Hiszen magának ez ünnepélyes felavatás és megnyitás alatt álló díszes intézetnek fölépítését is azon anyagi támogatás tette lehetővé, melyet dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás-