A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)
10 Az országos kormány bölcs belátásában megtette a magáét — mit fennen hirdetnek az ország különböző részeiben fölállított állami iskolák, tanító- és tanítónőképezdék, az állami gimnáziumok és egyetemek, melyeknek a fejlesztésére szükséges költséget bőséggel rendelkezésükre bocsátja. A felekezetek, az iskolákat föntartó városok és testületek, mindenik közreműködik arra, hogy Magyarországon a műveltséget terjeszsze, ugyannyira? hogy minálunk, a ki tanulni akar és képes reá, tanúihat, mert a mód reá önként kínálkozik. A mi egyházunk teendői egyike legfőbbikének tekintette és tekinti ma is az iskola ügyét. Tudja, hogy ez azon folyam? mely magába fölveszi az ország intelligens elemét és azt átformálva, évek múlva szétosztja, mint áldást vivő ereket a haza téréire. Tudja, hogy a milyen ezen munkája, olyan lesz a fölnevelt ifjúság. Azért törekedünk beléjük csepegtetni, hogy hazafiasak, kötelességtudók és mindenekfölött háladatosak legyenek, azok iránt, kik támogatták, midőn az iskolázás idején arra szükségük volt. Lelkűkre kötjük, hogy tanulásuk és igyekezetük által az államnak hasznos, kiváló embereivé váljanak, - mert az övék a jövő és tőlük függ, hogy Magyarország a jövőben nagy és mindenki által tisztelt legyen. Új kollégiumunkat a magyar kormány nagylelkű támogatásával ezen jelzett irány jegyében építettük fel és bocsátjuk a tanuló ifjúság használatába. Áldozatot nem kíméltünk, mert tudtuk, hogy hazafias czélt szolgálunk, mert meggyőződtünk arról hogy midőn unitárius ifjúinkat ide hozzuk és belőlük embereket nevelünk, általuk a magyar elemet erősítjük, a magyar állam gépezetének tengelyét aczélozzuk meg a küzdelemre, a győzelemre. Adja Isten, hogy így legyen! Egyházam nevében újólag üdvözlöm mindnyájukat és egyházam mély és hálás köszönetét fejezem ki azért, hogy megjelenésük által kollégiumunk ünnepélyes megnyitásának fényét emelni kegyeskedtek.
