Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
427 ságot szereztek. ígérik, hogy soha többé efélét meg nem kísértenek, ha valami panaszuk, bajuk lesz, „mesterük“ tudta nélkül semmibe magukat nem ártják. A „status“ részéről Dániel Péter és Kun István, „mindketten a cétus rendes curatorai“, az eklézsia részéről Handsáros János, Gyergyai Pál és mások megjelennek az auditóriumban, az összes kihágásokért nyilvános kegyelmet hirdetnek s a békés munkát és szeretetet kötik Ielkökre. Éhez hasonló békétlenség volt 1731-ben szintén a szegénység, t. i. a divízió ki nem adása miatt. Szeptemberben az exaktor (Zilahi János) a divízió ki nem adása miatt lázadást és elégedetlenséget szít a főnök tudtával a diákok között. Szent-Ábrahámi összehívja házához a nemeseket és polgárokat s megállapítják, hogy szoros obligatiojok ellen különös conventiculumot cselekedtek s rossz propozitumok is nyílván kitetszik a főnöknek és exaktornak, kiknek hivatalból másokat compescálniok kellett volna s nem alattvalóikkal consentiálni, hogy illicitis viis et mediis gratuitus obtingenseket cum injuria superiorum sollicitálnák ; miért példás büntetést érdemelnének, de a „konzisztórium“ most nem pronunciál ellenek, „hoc tarnen lege“, hogy ennek utánna semminemű szín és praetextus alatt semminemű conventiculumot, se végezést, melyből csak suscipio férhetne is valakihez, nem celebrálnak sub amissione honori set officii". Most pedig kötelezik magukat, hogy a diákokat lecsendesítik és „továbbá ezen conspiratiot nem foveálják, hanem kioltják s akik velők nem consentiáltak, semmi injuriával nem illetik“. A határozatot a cétusban olvasták fel s megmagyarázták, hogy a divíziót ne tekintsék valami olyannak, amit a vezetőségnek ki kell adnia, hanem csak mint ingyen jótéteményt, melyet per importunas machinationes nemcsak ők maguk, hanem utódjaik is örökre elveszíthetnek. Erre nagynehezen lecsendesedtek. Az igazgatói hatáskör nem volt szabatosan meghatározva sem felfelé a főkonzisztórium, sem lefelé a cétus irányában. Ebből sok kellemetlenség és hatásköri összeütközés támadt, ami feleslegesen fárasztotta és foglalta le a különben is százfelé lefoglalt és sokszorosan túlterhelt ember erőit. Szent-Ábrahámi megvédelmezte állása hatáskörét és ön llóságát felfelé is, lefelé is. 1722-ben történt, hogy a Főtanács az ő tudta és megkérdezése nélkül távollétében mestereket rendelt ki. Ez ellen az intézkedés ellen következő előterjesztést teszi: „Úgy értettem, hogy kegyelmetek a scholából holmi mesterségekre denominált nálam nélkül; én úgy tudom, ki-ki kegyelmetek közül mint álljon, háza és cselédi micsodások légyenek, másnál jobban tudja. Nékem is directiom alá bocsáttatván a schola, én tudom, kiki mint áll, én tudom, ki
