Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
98 nehézségeivel számoló, helyes ítéletű emberre engednek következtetni. Darkó Mihály tordai igazgató jelentését már rövidebbre foghatjuk. Az új rendszer életbeléptetésének semmi különösebb akadályát nem látja, de fél a tanterv túltömöttségétől, mert felül napi 3, közbül 4, alul 3 óránál s utóbbiaknál még napi 2 privát óránál több nem lehet. Tapasztalat bizonyítja, hogy „a gyermek azt a környűlményt, mely ötét, milyen a tanítás is, természetes nevekedéséből kicsigázza (?), ha mézes pogácsa (tordai igazgató I) lenne is, hamar megunja. Aztán a mondottakból megmarad? Semmi!“ Az ember nem jut el mindenre, „temérdek hiányt okozhatna az igen nyakra-főre haladással“. Szükséges volna a tankönyvek közül egy képekkel ellátott, jó természethistória, amilyen „minden magyar tudós szégyenére, még meglehetősen kielégítő sincs“, aztán „egy nem csuda tudákosságba burkolt, könyűszerű magyar nyelv grammatika“ és végül egy magyarul írt latin nyelvtan. Feltűnik jelentésében az, hogy a 8 osztály közül a legalsó („olvasók“) mellett 1839 óta van ,egy polgári osztály“ „három foljtonosan tanuló és egy negyedik, kinek tettzendne, ismétlő évre berendezve“. Ebben tanittatik: magyar olvasás, írás- és nyomtatásban írás, vallás hitsorsosainknak, gazdasági előesméret, népphysica, magaviselettudomány, egészségtudomány, számtudomány, Magyar- és Erdélyhon földleírása és históriája, kevés rajz, ének. Ez, amint a tantárgyakból észrevehető, megfelel a későbbi polgári iskolának. Sebes Pál, a torockói iskola igazgatója, nem bírál, csak leírja iskolája helyzetét s javaslatokat tesz. 0 11 osztályt szervezne. Hetenként „vetélkedési ismétlést“ tartana. Szerdán és szombaton délután „testi gyakorlásra“ vezetné frissülés végett az ifjakat. Minden héten minden tanuló egy mustra írást és rajzot készít. A tanítás módja lankaszteri. Legyen az unitárius iskolákban egyformaság. A syntaxis után következzék a rhetorica s nem a poesis, mert ez fejlettebb gondolkodást kíván. A mythologiát a poesissel egy évben, egy osztályban tanítaná. A háromszéki esperes „szívöröm nyilvánításával“ köszönti az ásványtan, „fűtan“, statisztika s rajz bevitelét, még pedig „a rég szunyadozó, de már felhajnalodott anyanyelven“. Kívánja a füvek orvosi erejének tanítását is. A gyermek rajzra 8 éves kora előtt „sikertelenül“ szoríttatik. A görög „tán elmaradhatna, mint nagybölcsen a zsidó is elhagyatik*. Hiszen van már jó fordítása a bibliának. Diogenes megtanulta egy gyermektől, hogy markából is ihatik s ívó fakalánját, mint szükségtelent, elhajította. A már említett Osváth Zsigmond tanácsos a rajzolásra szánt időből valamit a muzsikára fordítana s a
