Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
83 nulnak, éjjel kihágásokat követnek el, az ablakokat beverik, szembejövőket — különösen németeket — megverik. Kéri, hogy minden módon igyekezzenek arra, hogy e kihágások megszűnjenek. Lám a konzisztórium a József németre vonatkozó rendeletét végrehajtotta huzavona és ellenkezés nélkül. De az ifjúság lelke még sokáig rezonált e rendeletre s József halála alkalmával ilyen jelenségekben nyilvánult. Lélektanilag természetes és könnyen megérthető, hogy a nemzeti szellem ébredése néha kihágásokban, fegyelmezetlenségben nyilvánul és annál inkább, minél szűkebb és keményebb korlátok közé van szorítva az iskola rendje s az ifjúság mozgási szabadsága. Bármilyen hálás szívvel vette is a vezetőség II. József türelmi rendeletét, halála után az a közhit volt elterjedve nemcsak az ifjúság között, hanem a nemzet közvéleményében is, hogy most már vége a német világnak. Az ifjúság ilyen módon adott örömének kifejezést. Ezután a német állandóan benne van a tanulmányok rendszerében s több-kevesebb sikerrel és eredménnyel tanítják. A diákok csupán kénytelenségből tanulták, nem szeretettel s a helyzet nálunk is az volt, ami a reformátusoknál, hogy a nemzeti szellem felébredésével 1794-ben már panaszolnak; a professzorok a német tanulásában mutatkozó hanyatlás’ miatt. 1839-ben a ref. kollégium elöljárósága határozza, hogy addig nem subskribálhat senki, míg a németből nem tud meglehetősen fordítani. 1847-ben náluk is a Brassai okszerű vezérét ihasználták. Nálunk 1815 szeptemberében a repr. konzisztórium egy igen érdekes és üdvös intézkedést tett. A németltanításában nagy akadálynak érezték azt, hogy a felsőbb leckéket hallgató ifjak mind egy órán tanulják. Pedig — mondja a határozat — felesen vannak, kiket magyarról németre fordításban kellene gyakorolni s olyanok is, „kik még az artikulusokat sem ismerik, sőt olvasni sem tudnak". Ezért két osztályba osztják őket „egyéb leckékre s azokbeli előmenetel és igyekezetre való tekintet nélkül“. Ez más szóval azt jelenti, hogy a németnél az osztályrendszer helyett a kezdők és haladók csoportjába osztják őket nyelvi tudásuk szerint. Ebben az állapotban találta a tantervet a szabadságharc után az abszolutizmus, mely a német előadási nyelvet hosszú időn át jóformán siker nélkül erőszakolta. 6*