Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
552 közöket s a felszerelést a kiköltöző katonák elvitték, csak nov. 20-án kezdhették meg nagyon kevésszámú diákkal. Mikónak a német nyelv tanítása jutott. Bánatos lelkének hű kifejezése az a beszéd, melyet az első órán tanítványaihoz intézett. Megmagyarázza, hogy mi az az ostromállapot, mikor bárki vigyázatlan beszédéért és cselekedetéért bármely percben haditörvényszék elé kerülhet. „Legyünk tehát némák, minta sír; zárjuk el érzelmeinket kebleinkben, legyünk engedelmes jezsuiták“. Német nyelvet tanít, de nem azért, mintha nemzetiségükből ki akarná őket vetkőztetni, hanem azért, mert minél több nyelvet tud valaki, annál több kulcsát bírja a tudományoknak. 1850 január 1-től az E. K. Tanácsnak jegyzője és előadója. Abban a küzdelemben, melyet az egyháznak az abszolutizmus ideje alatt a kormánnyal az autonómia érdekében vívnia kellett, nagy, jelentős és terhes szerep jutott Mikónak. Heufler miniszteri biztos 1850 májusában nevelésügyi viszonyainkról jelentést kér. Ezt a jelentést Mikó írta meg. Eszerint az iskolák ügyében csak a Főtanács illetékes határozni. A miniszteri biztos most felhívja a püspököt, hogy hívja össze a Főtanácsot. A Főtanács bizottságot küld ki, melynek részletes és alapos jelentését Mikó készítette el. Eszerint iskoláinkban egyedül a magyar lehet a tanítás nyelve. 1853-ban a bécsi kormány elrendelte a német nyelv kötelező tantárgyként tanítását azzal, hogy a történelem a felsőbb osztályokban németül taníttassék. 1856-ban Mikót erre alkalmasnak nyilvánította. A kormány szívósan ragaszkodott a rendelet végrehajtásához, a tanács szívósan szegült ellene. Öt év alatt 5 terjedelmes feliratban fejtette ki Mikó e rendelet törvénytelen, helytelen, jogtalan és méltánytalan voltát. A tanárok választása és alkalmazása módját is változtatni akarta. Az egyház ellenálló felirataival húzta-halasztotta a kérdés elintézését. Az iskolatanácsosi intézmény erőszakolását is sérelemnek tartván, a tanácsost csak magánszemélynek tekintette. Mikó kilenc évi jegyzősége alatt legféltettebb egyházi és nemzeti érdekeink kitartó, éber és hűséges védelmezője volt. Egyházi életünk és szervezetünk átalakítását is erőltetni kezdte a kormány; de a Főtanács a Mikó által kifejtett álláspontról végig védelmezte egyházunk független önállóságát. Most a kormány a kifárasztás reményében a tagadás álláspontjára helyezkedett; az 1852-ben megürült püspöki szék betöltését nem engedte. Mikó 1859 aug. 21-iki Főtanácson lemondott a jegyzőségről. Az önfenntartási harc 9 nehéz esztendejét az ő alapos és higgadt, de szilárd meggyőződéstől vezetett tolla harcolta végig. Gedő könyvtárát ő helyezte el, lajstromát ő készítette el. Mint a theológián az egyházjog tanára összeállította időrendben
