Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
54 randi), „ami eddig sohasem volt szokásban“, amint a főnök megjegyzi. Első oráló volt Bencze Pál, aki latin beszédet tartott e tételről: Ádám és Éva búcsút mondanak a világnak. Ezen a renden Ágh rektor 1671 jan. 8-án (Fase. V. 210.) módosítást rendelt el. Orálásra csak a tógás ifjakat kötelezi; ha valamely szekundánus akár kötetlen, akár kötött beszédben akar perorálni. jelentkezzék a rektornál s az engedélyt megkapja. Meghagyatik tehát az oratoria és poesis preceptorainak, hogy tanítványaikkal jól (commode) kidolgozott gyakorlatokat mondassanak fel. Ez azt jelenti, hogy az orálás kifejezetten csak a tógások, tehát a belső állapotra készülők kötelessége lett. Egy tétova lépés a szakiirányú oktatás felé. Értékét nem gyengíti az a körülmény, amit a főnök feljegyez, hogy előidéző oka tulajdonképen az volt, hogy ritkán került sor a tógásokra. A főnök így elmélkedik e dolog feljegyzésekor: Azt a szokást, hogy a tógások, publikus szekundanusok és oratorok kötetlen, sőt újabban az oratoriára előléptetett poéták költői előhaladásuk jeleit bemutató (prodando poetici profectus specimine) kötött beszédet mondjanak hetenként nyilvánosan, dícséretremélíóan Szent-Ábrahámi vezette be. Célja kétségkívül az volt, hogy a tógás ifjúság alkalmilag, mikor kívánják, az orálásra képesíttessék és mintegy praedisponáltassék. De célját nem érte el, mert az ifjúság nagyszáma miatt az orálás hat év alatt sem került mindenkire. Szintén a theologiai szakoktatást szolgálta a Lázárt püspöknek választó 1786. évi zsinatnak az a határozata (Fase. VI 378.), amely kimondta, hogy ezután az oratoroknak és poétáknak a theologiát nem a professzor, hanem csak praeses tanítja s a theologiai praelectio kát a theologiai professzortól csak a tógás és publikus diákoknak kell hallgatni. Ez némi megkönnyebbülést jelentett a tanárnak, aki jobban elmélyedhetett tárgyában. A theologiai ifjúságot illeti, de a filozófiai tanfolyamba préselt egyházi és világi tanulmányok lazulását jelenti az is, hogy ugyanez év okt. 14-én (Fase VI. 389.) kihirdetik: aki a tógás társaságba kíván felvétetni az ahoz kapcsolt javadalmak élvezésével, köteleznie kell magát egyházi szolgálatra s ha e szándékát később megmásítja, az élvezett segélyeket megtéríteni köteles. Tógások lehetnek világi pályára készülők is, de segélyek és javadalom élvezése nélkül. A gyakorlati lelkészképzés egyik módja volt a patrónusokhoz és a hívekhez légációbajárás és az a templomi szolgálat, melyet a kolozsvári anyaeklézsiában teljesíteni kötelesek voltak. Ezt ma hajlandók vagyunk csupán modus subsistendinek tartani. De hogy eredetileg nem csupán az volt, mutatja egyebek mellett az a kellemetlen viszálykodás is, mely 1810-ben
