Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

52

külözhetetlen előfeltétele: a hitelvekhez való hűség és állhatatos ragaszkodás. Az elsajátítás módszere pedig: a vitatkozások. Az elméletnek a gyakorlatba való átvitelének módja : prédikációk tartása. Ezekhez való alapvetés volt a tanulmányoknak az a rendje, melyet a kollégium felső tagozata, az ú. n. filozófiai kurzus magában foglalt.

A gyakorlati lelkészképzés terén a theologiai tudományoknak a filozófiai tanfolyamból való kiválása előtt Jövedécsinek, Diménnek, Szent-Ábraháminak és Ágh István rektoroknak vannak említésreméltó intézkedései. A tudományos képzés tekintetében megemlítjük Dimén kátéját, melyet 1700 szeptemberében kezd praelegálni a „deák uraknak“ (Fase. III. 74.). Szent-Ábrahámi 1722 május 1-én kezdte s 1726 ápr. 2-án felezte be azt a theologia polemicát (Fase. IV. 361 ), melynek címe: Brevis confessio unitariorum de iis rebus, in quibus discrepant ab adversariis, 1728 jan. 2-án kezdi praelegálni (Fase.

IV. 396.) a theologiát melynek címe: Summa universae theologiae Chistianae. 1733 május 23-án (Fase. IV. 465.) kezdi az egyháztörténelmet naponként kétszer diktálni, mikor a többi leckék és klasszisok szünetelnek, „ne penitus otio torpescamus“. Erről eddig nem volt szó. Szent-Ábrahámiról azt jegyezte felafelette tartott búcsúbeszéd, hogy ő volt az első, aki az unitárizmus egész dogmai rendszerét előadta tanítványainak. Tehát az ő koráig a teológiai tanulmányok rendjéből egész lényegesen fontos tárgyak hiányzanak, melyek a lelkészképzés fogyatékosságaira mutatnak. A görög és héber nyelvek már régóta, talán kezdettől taníttattak.

A gyakorlati lelkészképzés mozzanatai: a preces, a konció-, meg ordcíd-gyakorlatok bevezetése és a legációba járás.

A preces eredetére nincs adatunk. Valószínű, hogy az intézet működése első idejétől szokásban volt. Forrásaink kezdettől fogva, mint valami természetszerűen meglevő dologról szólanak, melynek létét nem kell külön mogokolni. Történelméből megemlítem azt a mozzanatot, midőn 1720 aug. 29-én, az új „iskolába“ való költözés után megkezdik megint (Fasc.

IV. 250.), minthogy a piaciból való kiköltözés óta nem volt. De másképen. Eddig ugyanis éneklés után az új szövetségből egyes fejezeteket felolvasott s aztán ,könyörgött a soros diák. Most azonban az új szövetség helyett Árkosinak magyar nyelven írt elmélkedéseit olvassák fel. Mivel azonban nem volt alkalmas hely az „iskolában“, ahol összegyűlhettek s a beszédeket előadhatták volna, Szent-Ábrahámi elrendelte, hogy a soros írja le beszédjét s szombaton, vagy vasárnap adja be az igazgatónak kijavításra. 1727 jan. 12-én (Fase. IV. 381.) pedig elrendeli, hogy ezután ugyanolyan módon reggel legyen a preces, ahogy eddig volt az esti órákban.