Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
406 csenek. Senki az igazgató engedélye nélkül szolgát fel ne fogadjon, el ne bocsásson. Szabályozza és megállapítja az ökonómus felelősségét, midőn rendeli, hogy a szolgálat átadásakor a helyiségek, kapuk épségéről és romlásáról számolnia kell, különben a kárról, bármikor keletkezett, mindig a szolgálatos ökonómus felel. A konzisztórium a dohányzásról törvényt hoz: akinek szobájában dohányfüstöt vesznek észre, annak hospese 25 nummust fizet. Ezt a rendeletet a cétus azzal a feltétellel fogadja el (Fase. III, 21.), hogy a hospes először igaz lelkiismeretére tegyen hitet, ki dohányzott s az büntettessék, különben ártatlan szenved a hibás miatt. 1702 okt. 11-én (Fasc. III. 105.) feljegyzi, hogy Dimén Eperjesi Istvánnal Bécsbe indult „communis emolumenti gratia“ s 1703 jun. 23-án (Fasc. II. 114.) hazaérkezett, mikor a cétus hálája és öröme kifejezéséül egy köszönő-iratot adott neki. 1706-ban és 1707-ben, a megszállás alatti nagy éhínség idején, sokszor ellátta a diákokat házánál étellel (Fase. IV. 21.). 1707 febr. elején a megszállott város segítségére felmentő katonaság érkezett, mikor szálláshiány miatt 15 katona betört a kollégiumba, feltörvén az iskola bezárt kapuját; a templom cinterme is tele volt katonasággal, úgy, hogy istentiszteletet nem lehetett tartani. 8000 frt hadisarcot felhajtva, elvonult később a sereg, de rettenetes drágaság és éhínség keletkezett, mert a malmok nem működtek, minthogy a kurucok a belső Szamosárok vizét a külsőbe vezették s a meder víz nélkül maradt. 5 hónapig és 2 hétig tartott ez a megszállás, mely alatt nagy kárt és pusztulást szenvedtek a szöllők. Az iskola, a két templom, egyházi épületek 1697 május 6-án leégtek. Olyan nagy volt a kár, hogy a maguk erején, saját maguk körében elrendelt gyűjtés útján nem tudták helyreállítani. A belgiumi hittestvéreket is fel kellett keresniük adományokért. Dimén május 24 én indult Hollandiába, 100 arany és 150 frt útiköltséggel. Távolléte alatt proreklor volt Kolozsi Márton lektor, aki azonban még visszatérte előtt, 1698 márc. 19-én meghalt. 1698 aug. 1-én érkezett haza. Olyan nagy részvétet keltett elesett helyzetünk, hogy minden várakozást felülmúlóan 17.201 frt 07 pénzt adományoztak. A hollandiai gyűjtés eredménye amilyen kellemesen lepte meg a sok csapástól, háborús pusztítástól leszegényedett híveket, elszámolása épen annyi kellemetlen civódást és meghasonlást váltott ki a rektor és az eklézsia vezető tagjai között mindaddig, mig aztán a vásárhelyi „unitárius státus“ közbelépésére az ügy békésen intéztetett el 1707 ápr. 25-én. A meghasonlás oka az volt, hogy Dimén igazgató visszatérése után nem terjesztett elő pontos, számadást. Hollandiai útja után
