Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
403 együtt (Prot. Egyházi és Iskolai Lap, 1888. 438. 1.). 1667 február 15- én írja Frank Ádám Amszterdamból, hogy Szentiványi Adám Péterrel együtt Angliába ment, tanítással foglalkoznak s ott élnek — úgy tudja — derék módon, (Kér. Magvető, 1888. 33.1.) s azt is közli, hogy Szentiványi nemsokára hazamenni szándékozik. 1667. okt. 16-án az Odera melletti Frankfurtban iratkozott be. 1668 jun. 5-én Rázmánnal együtt hazaérkeznek (Fase. II. 246.) „longe gratissimi atque desideratissimi “. Jun. 16- án ő rektornak, Rázmán pedig lektornak választatnak nagyszámú polgárság jelenlétében. Beiktató beszédje: De religione Christiana. (Fase. II. 246). 1672 jan. 18-án, a 13-án elhalt Baumgart utódjául a nagy templomban plebánusnak választják, de a rektorságot megtartotta 1680. jan. 27-ig. 1684. jun. 4-én a dézsfalvi zsinat püspöknek választotta (Fase. II. 398.). 1689. május 12-én egy heti súlyos betegség után (köszvény) meghalt. Május 14-én a nagyobb tisztesség okából halotti verseket nyomattak. 15-én temették az egyház nagy bánatától és gyászától kísérve s oly nagyszámú papok, minden nemzetiségű polgárok és nemesek jelenlétében, hogy az idegen nemzet is (a német katonaságot érti) nem közönséges csodálkozásra ragadtatott. Bedő Pál magyarul, Almási Mihály latinul beszélt felette. A veszteség feletti fájdalom kifejezéséül ezen megyének és Aranyosszéknek papjai és rektorai a koporsót levett kalappal kísérték ki a temetőbe. A tordai diákok közül 20-an voltak a temetésen, akik a mi cétusunk előtt mentek a sorban (Fase. II. 458.). Szentiványi hozta Angliából Servét Restitutio Christianiasmi c. híres könyvét, mely a püspökök személyes őrizetére volt bízva s melyet Lázár püspök, hogy a nemességét annál biztosabban és hamarább megkaphassa, Gróf Telekynek ajándékozott. Uzoni elmondja, hogy Londonban akadt rá valahogyan a könyvre, hazautaztában magával hozta s Brandenburgban Preussius ritkasága miatt leíratta. Munkája: Oratio funebris, qua Rev. ac Clar. viro Valentino Baumgartho, eccl. unitariae Claudiopolitanae Primario Pastori... die XIII. Januarii... Moestus parentavit . . . Claudiopoli 1672. 22 Jövedécsi András. (1680—1690). Uzoni szerint a Küküllőmegyei szász lakosságú lutheránus vallásu Jövedics faluból származik. Mint szegény fiú a magyar nyelv megtanulása végett jött Kolozsvárra s egy szász unitárius tanuló vitte a kollégiumba, ahol rövid idő alatt annyira kitűnt, hogy társait messze felülmúlta. 1675 május 21-én ment külföldre ez a „nem középszerű tehetségű ifjú“ (Fase. II. 314.). 1676 szept. 12-én a leideni egyetemre iratkozott be (Prot. Egyh. és Isk. Lap, 1888, 439. 1.). 1679 aug. 26-án lektornak iktatják be. (Fase. II. 370.), 1680 26*
