Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
400 natra, okt. 22-én megint a besztercei országgyűlésre. Tanácsával, segítségével mindenütt ott volt, mig a Ravius és Ózdi keltette zavarok után az eklézsia élete megint lecsendesedett. 1645 aug. 21-én a napfogyatkozást nézte s majdnem teljesen megvakult. De kitűnő emlékező tehetségét mutatja, hogy Boethius könyvét De consolatione philosophiae azután is minden nehézség nélkül előadta és magyarázta, amint Benkő Transilvaniájában emlékezetül hagyta. 1648 ápr. 25-én meghalt 36 éves korában hosszú, súlyos betegség után. 28-án temették. Beke püspök, Dálnoki János, Keresztúri Demeter, a szentpéteri iskola lektora és Solymosi Boldizsár beszéltek felette (Fase. I. 274.). Művei: Prolegomena, elucidationi tractatus theologici, a dar. viro Georgio Enyedino concinnati, praemissa. — Praeces. — Compendium theologiae Christianae. Utóbbit halála miatt nem tudta befejezni. Mind kézirőtbő n 19. Baumgarthus Bálint. (1648—1661 és 1664—1668.) Memel porosz városban született 1610 május 5-én. Atyja, György, a város főbírája volt. 17 éves korában Königsbergbe ment tanulni. Itt 3 év múlva az egyetemre iratkozott be és 1634-ben a szépművészetek és bölcsészet mestere lett. Ugyanitt bölcsészeti előadásokat tartott. Azután Belgiumba ment s a leideni egyetemen végezte be tanulmányait 29 éves korában. Ezután Regensburgba ment, hol szabad gondolkodása miatt ellenmondásba került Luther tanaival s menekülnie kellett. Lengyelországban a luklavicei iskola igazgatója lett. 7 évig tanította itt az unitárius hitelveket. Kolozsvárra hivatván, 1648 május 1-én (Fase. I. 274.) megbízzák az igazgatói teendők végzésével s május 23-án „rector primarius“-szá választják. Az igazgatói tisztet kétszer viselte. Először 1648 május 23-tól 1661 junius 11-ig. Másodszor 1664 aug. 23-tól 1668 jun. 16-ig. (Fase. II. 202.) Élete történetéről Szentiváni Márkos Dániel emlékbeszédjéből és Uzoni egyháztörténetéből értesülünk. Jakab Elek rajzában hibás egy pár évszóm (hogy 13 évig volt igazgató s mégis 1648-től 1655-ig). Az állapotok rajza a tanulmány elején és végén élénk színekkel van festve. Elején béke volt az országban, sok a Maecenás, sok a tanuló és nagy a szorgalmuk. A végén veszélyes és sanyarú időben állott, mint első pap az eklézsia élén, mikor a városban német őrség volt, kívül ostromló hadak remegtették a lakókat, kik naponként szökdöstek ki a várból. Baumgarthus nagy buzgalommai végezte munkáját. A tanuló ifjúság száma alatta megnövekedett. Igyekezetét fel tudta kelteni és fejleszteni, a tanulásban nemes versenyt kelteni. De különösen haladott vallási nézeteit tudta meggyőző
