Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
390 március 2-án plebánussá választották. A közgyűlés jegyzőkönyve így írja le beiktatását: „Az unió szerint egyenlő szavazattal választották a magyar nemzető Göcsi Pált, az iskolaigazgatót. A gyűlés az idősb esküdt polgárok közül 6-ot, a két egyházfit s 4 más polgárt külde üdvözlésére, kik felkérjék őt a százférfiak gyűlésében megjelenésre. Midőn feljött, a magyarok nevében Radnótfáy István egyházfi üdvözölte, mire a választott szép ékesen felelt. Ezután a papi renddel együtt a szentegyházba indult, kisérve a tanácstól, hová a harangozásra, ősi szokás szerint, már az egész város népe össze volt gyűlve. A tanács a kapu között rendbe állott, legelői a bíró s az új plebánus rendre mindenikkel kezet fogott. Azután a biró a tanács nevében röviden üdvözölte, amit a plebánus is röviden viszonzott. A biró a plebánust asztal elé állítván, a tanács és város nevében az egész nép előtt újra köszöntötte, megáldotta és szerencséltette, kihirdetvén a választást a papi rend és a város egész népe előtt, amire Toroczkai Máté korábbi prédikátor, most püspök felelt. Az új plebánust a két egyházfi a két idősb esküdt polgárral együtt fölemelték az asztal előtt, ami után az rövid beszédet tartott, a választás iránt engedelmességét kijelentette s szolgálatát felajánlta. Ezután az előbbi rendben a plébánia-házhoz kisérte az egész tanács és város s a kapu között megállván, a biró a tanács és város nevében teljhatalommal ajánlta a prédikátori rendnek, a plébánia-házat minden hozzátartozó örökségekkel és jövedelemmel gondviselése alá bízva, kezénél hagyá. Ekkor a prédikátori rend nevében Máté püspök által ígérte a városhoz való engedelmességét. (Jakab E.: Kolozsvár tört. II. 412.) Plebánussá választása után igazgatói állásáról nem mondott le, csak később 1605 júliusában. Kiváló készültségű, szép latinsággal beszélő férfiú volt. „Vir timoratusnak“ mondják, üldöztetések közben is hitében állhatatos, az ifjúság nevelésében buzgó. Brosserus főjegyző jegyezte fel: 1613 március 22-én végezték Toroczkai Máté püspök, Göcs Pál és az eklézsia többi papjai Radecius Bálint, Brosserus, Sammarianus Márton, hogy ezután minden csütörtökön mindjárt reggel a preces után az ifjúság összegyűljön theologiai gyakorlatra és megbeszélésre, melyről senki se hiányozzon súlyos ok és többi társai engedélye nélkül. Ez a kezdete még az én időmben is létezett csütörtök reggeli ú. n. concionak, melyen minden egyenruhás diák rendre egyházi beszédet mondott el, társai megtették rá megjegyzésüket s végűi az igazgató mondta el bírálatát. „Ez penig az ember — mondja róla Segesvári (Érd. Tört. Emlékek. IV. 190.) — oly igazságszerető volt és bálványgyűlölő, hogy az bálványt Kolozsvárból kitisztító Toroczkai Mátéval,