Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
382 aug. havában nem választatván meg újból igazgatónak, kénytelen-kelletlen eltért eddigi pályájától. A püspök győztes pártjához csatlakozott, aláírta „a két év óta elkerült consensust“ s a Hunyadi Demetertől pártolt Blandrata-féle hitelvek alapján papi állást fogadott el a szülővárosa melletti Gerenden. A város számadáskönyve 1580-ból róla, mint „tavali mesterről“ beszél. Jakab Elek (Kér. Magvető, 1880.J feljegyzi, hogy A nagy Castriot Györgynek históriáját 1579-ben Tötörben írta, hová „megvonulhatott, míg Dávid Ferenc véres tragédiája lejátszódott“, A város számadáskönyvében 1579 május 29-ről (Kér. Magvető, 1879, 111. 1.) olvassuk: Éppel Jánosnak, az magyar prédikátornak, az oskolamesternek attam fi. 3. De ugyanez év dec. 3-án egy más híradás alkalmából Éppel már csak prédikátornak van mondva. Ezek az adatok mutatják, hogy Dávid Ferencnek a szószéktől eltiltása, őrizetbevétele, majd elítéltetése nagy riadalmat és zavarokat okozott nemcsak a hívek életében, hanem az iskolai tanítás ellátásában is, hol az emberek a szükséghez képest gyorsan és rövid időközökben változtak. Csak feltevés, amit bizonyítani nem tudok, hogy Bogáthi a Dávid Ferenc elítéltetése után keletkezett megdöbbenés és riadalom zavarai között aláírván a „kételen consensust“, az iskola élére kerül, mint Hunyadi Demeter utóda. De a nagy csapás első kábulata után magához térve megkezdik a Dávid Ferenc emlékét védő munkájukat, minek híre kelvén, Kolozsvárról Gerendre húzódott el, hol a kastély ura védelme alá helyezkedett, míg a cirkálás meg nem kezdődött. Ha Bogáthi nem írta volna alá a Krisztus istenségét tanító hitvallást, akkor nehéz elképzelni, hogy hogyan tehették a főiskola élére, ahol mint rektornak, épen neki kellett a hittant előadni. Hiszen 1566-ban Károknak épen azért kellett távoznia, mert nem egyezett az istenről való tanítása a Dávid Ferenc felfogásával. Bogáthi Pécsett nem érezte magát otthon. Haza vágyott az erdélyi hegyek közé A 119. zsoltárban így énekel: Óh uigy meg és hon megdicsérlek, Törvényedben úgy élhetek. Eltévedt juhodat keresd meg, Lám, soha nem feledtelek. 1584 őszén már Tordán foglalta el ismét régi állását. De az éhezés és a pestis, mely fiát megölte, elűzte őt Tordáról a székely hegyek közé, Homoródszentpálra. Mikor aztán az 1588. évi medgyesi országgyűlés kiűzte a jezsuitákat Erdélyből, Kolozsvár meghívta őt papjának. Itt halt meg 1592-ben. A város számadáskönyveiben az 15y2„ 1593. és 1595. években „Bogáthi fiára“, a „kis Bogáthira“ ismételten különböző költségeket
