Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
IX. RÉSZ. Igazgatók. 1. Dávid Ferenc. Károli Péter Váradra való távozásával a most már unitáriussá lett főiskola élére került. Maga mellé vette Basiliust s a maga elvei szerint vezette az intézetet. Már az a tény, hogy segédet vett maga mellé, mutatja, hogy Dávid Ferenc rendkívüli elfoglaltatása mellett nem szentelhetett kellő időt és buzgóságot az iskola vezetésére. A nagy hitviták idején mindegyre el kellett távoznia Kolozsvárról. Ilyenkor az iskolai tanításnak szünetelnie kellett. Reformátori tevékenysége, püspöki, plebánusi tiszte, udvari papi hivatala, hitelveinek élőszóval és írásban való fejtegetése, védelmezése, az ellenkező nézetűek cáfolása sokkal több dolgot adott és több idejét foglalta le, semhogy az iskola közigazgatási és szellemi irányításában jelentékeny munkásságot fejthetett volna ki. Igazgatói működéséről nem maradt ránk semmi feljegyzés. De ha megejtő és magával ragadó reformátori működését vesszük alapul, bizton mondhatjuk, hogy — bármily kevés ideje maradt erre — szelleme bélyegét rányomta az iskola életére és tanítványai lelkét szuggesztív módon hatása alatt tartotta. Gondja volt arra, hogy jövő tanítói nemzedék képeztessék. Egy Theobald nevű ifjút részben saját költségén külföldre küldött kiképeztetés végett. A fejedelem pedig az ő tanácsára Hunyadi Demetert küldötte külföldre. Egyébiránt egyénisége, jelentősége és hatása sokkal nagyobb, semhogy kitűzött célunk által korlátozott határaink között bővebben foglalkozhatnánk szellemiségével, ami különben felesleges is a róla szóló nagy és bőséges irodalomra való tekintettel. 2. Félegyházi Tamás. (1570—71.) Debrecenben született, itt, Krakkóban, Boroszlóban, Odera melletti Frankfurtban és Wittenbergben tanult. 1567-ben Túron lelt tanító s innen 1568- ban Debrecenbe hivatott meg. De csak két évig működött itt, mert Kolozsvár város tanácsa 1570-ben meghívta a főiskola vezetésére. „A debreceni ifjúság annyira ragaszkodott a tudós férfiúhoz, — mondja Franki (id. m. 190. 1.) — hogy nagy része
