Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
259 gazdája az ifjúság pénzéből 22 mfrt 44 drral vesznek még egy darabot. Aztán Márci Sámuel és neje Almási Borbára, Rhener Szőcs Istvánná, Beck Borbára és Vissováti András adnak egy-egy darab szöllőt. A szöllőkben mindenféle munkát az ifjúság végzett, mikor nem voltak bérbe adva. 1717 március 17-én (Fase. IV. 204.) a cétus mívelésre kiadja Dimén igazgatónak s más két bérlőnek „olyan feltételek mellett, amelyekkel eddig míveltettek“. Csupán az időt nem kötik ki, hogy amikor akarják, megint saját kezükbe vehessék a mívelést. 1726 ápr. 8-án (Fase. IV. 362,) az egyik bérlő, Sombori Farenc visszaadja a szöllőt, „melyet nehány év óta mívelt“. A cétus 300 karót vesz. Április 12-én kezdik a diákok az első munkát. Huszonnyolcán voltak. A főnök megörökíti nevüket, hogy „tudják, kik és hányán voltunk, mikor a cétus mívelni kezdette a szöllőt. S egyben elhatározzák, hogy aki nem vett részt a munkában, vagy maga helyett nem küldött munkást, nem kap részt a haszonból. (Fase. IV. 362—363.) 1696 május 5-én a főnök feljegyzi a Fase. I. ktében: hogy a szöllőt 1692-től 3 évig a diákok költségén mívelték, de minthogy kevés, vagy semmi hasznuk nem volt, Dimén rektor tanácsára bérbeadták Jövedécsi plebánusnak, Almási püspöknek és Ajtai Mihály papnak, mig kellő gonddal mívelik, azzal a feltétellel, hogy évenként tizedet adjanak a diákoknak, ha meghalnak, ne legyen joguk utódaikra hagyni, hanem vegye át a rektor és ifjúság. Jövedécsi egy évig mívelte a maga részét s akkor Árkosi László magyar kántornak adta át a diákság és rektor engedélyével. A főnök e tény leírása után hozzáteszi: „Ezt a jövőre való óvatosságból 1696 május 5-én feljegyeztük.“ A diákoknak Lombon is volt szellőjük, mert 1779 májusban megbüntetnek egy nehány diákot „pastinationem vinearum Lombiensium subterfugientes (Fase. VI. 187.). A szöllőmívelés azonban sok bajjal járt, mert zavarta a tanítást és tanulást s mert nem voltak szerszámaik. 1757 novemberében (Fase. V. 165.) azt határozzák, hogy a borért kapott pénz egy részét nem osztják el, hanem visszatartják a szöllőmíveléshez szükséges karókra, kötöző vesszőre, az őr fizetésére, hordók beszerzésére, szüreti költségekre. 1758 márciusában (Fase. V. 174.) Uzoni István, a torockói iskola rektora, 32 kapát és egy ásót ajándékoz a cétusnak azzal, hogy azt idegeneknek oda adni nem szabad. 1764 nov. 8-án (Fase. V. 317.) a tógás urak egész társasága szöllőt ültet; ha ezt nem tennék, mondja a főnök, nehány év alatt kipusztulnának a tövek. 1765 márciusában (Fase. V. 335.) Vissováti András a Kőmái aljában egy szöllőt adományozott. Márc. 15-én (Fase. V. 336.) megkezdik a tavaszi munkákat, márc. 26-án (Fase. V. 337.) volt az első kapálás itt, 17'
