Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
254 az illető egyházi ember iránti kegyeletből és tegyük hozzá: kötelesség és előírás szerint. 1635 aug. 28-án temették Gyulafehérváron Mikó Ferencet, honnan 300 frt hoznak haza, melyből személyenként 2 frt 75 dr jut egynek. (Fase. II. 132.) 1653 aug. 6-án a tanári kar 8 diákkal Keresdre ment Bethlen Ferenc temetésére, honnan szintén 300 frtot hoztak (Fase. II. 75—76.). Ebből nekik 12 frt jutott. Az egyházi temetés meghatározása körül bizonyos nézeteltérések is fordultak elő. Megtörtént az, hogy egyházi ember temetésénél nem az eklézsia hordozta a költségeket; ha azonban a temetés az eklézsia költségén történt, akkor kötelesek voltak kivonulni és szolgálni. (Fase. II. 331.) Az 1676-ban összeállított rendszabályok után 16 esztendővel, 1691 márciusában (Fase. II. 495.) felveti a kérdést a főnök: egyházi személyt kötelesek-e temetni, ha a család nem fizeti meg a díjat? A döntés az, hogyha az eklézsia gondoskodik a temetéshez szükségesekről (rudak, szemfedél, halottvivők), akkor az egyházi temetés, tehát kötelesek kivonulni. Menyegzőkön megjelentek s az örvendezőket versekkel s a gazdagabb viszonzás reményében ajándékkal lepték meg. Itt egy explorator és egy salutator működött közre. Amaz kiszimatolta, hogy hol készül a menyegző, ez verset faragott s a menyegzői háznál elszavalta. 1789 nov. 18-án (Fase. VI. 509.) egy ilyen exploratornak azt felelték, hogy régi szokás, kiment divatból s nem adtak semmit. A pénzszerzésnek másik módja volt a cantatio. Kezdettől fogva szokás volt, hogy karácsony napján a diákok csoportokba oszolva, a városi híveket házról-házra járva felkeresték s énekekkel és versekkel üdvözölték. A cétus minden pars részére választott két praebendistát és két cursort. Mindenikben volt egy salutator és egy praecentor, énekvezető. Az egyik salutatora vagy a szenior, vagy az exaktor s ez járt a tanároknál és papoknál. Két parsban az ének vezetője az eklézsia két kántora volt. A többiben erre alkalmas diákok. Ez volt a tanulók segélyének egyik leggazdagabb forrása, mert ennek ellenében a jobb módúak rendre ebédet főztek, mit a diákok a kollégiumba felhordva fogyasztottak el, a szegényeknek pedig pénzt adtak. Csak egyetlen adatot említek. 1684 áprilisában 2 praebendista „a diákok reményén ésvárakozásán felül nagy szorgalommal és lankadatlan munkával“ 100 frt 29 drt gyűjtött, mit zajos öröm és tapsok között osztanak szét (Fasc. 11. 395.). A decantationak két faja volt: generalis és partialis. 1699 decemberében (Fase. III. 42.) a rektor elrendeli, hogy ezután generaliter csak a vezért (ducem) kell megkántálni. Ettől kezdve aztán a várost csak partialiter kántálták, az elővárosokat pedig csak a noviciusok. Ez alkalommal összegyűjtöttek 128 frt 61 drt.
