Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
244 den idő és erő a görög és főleg a latin elsajátítására fordíttatik. Sturm különös érdemének mondja s büszkélkedik vele, hogy az anyanyelvet kiszorította a gimnáziumból. Plautust, Terentiust adatta elé a tanulókkal, ami aligha volt jó hatással erkölcsi fejlődésükre. Aztán félszeg és helytelen volt az ékesszólás célkitűzése is. Mert hogyan is akarták e célt elérni? Az imitatióval, ami abból állt, hogy szorgalmasan szedegették és gyűjtögették a klasszikusok frázisait, azokat változtatták, tettek hozzá, elvettek belőle, hogy a hasonlóság meglegyen ugyan, de mégse legyen egészen szembeszökő. Nagy helyet foglalnak el ezért Cicero levelei. A latin stílusgyakorlatok — mondja Raumer1 — „az impotens utánzás gyakorlatai“. E gyakorlatokhoz sokat tanultak könyv nélkül és fáradhatatlanul gyűjtötték a frázisokat. De vájjon érti-e magát az írást az a tanuló, aki frázisokra vadász azért, hogy azokat a beszédben és stílusgyakorlatnál felhasználhassa s e virágokat csak azért gyűjti és szedegeti, hogy verseket faragjon és szónoki fordulatokat gyártson? Ez az eljárás a legjobb esetben csak bizonyos ügyeskedésre, virtuózságra vezet. Sturm egy helyen azt mondja, hogy tanítványai a latin írásban, beszédben és szavalásban képesek nemcsak nyomába lépni a mestereknek, hanem egyenlők Athenae és Róma legnagyobb klasszikusaival. Méltán mondja Raumer ezt a felfogást „pedans korlátoltságnak“, mellyel éles ellentétben áll az a panasza, hogy tanítványai a latin beszédben és szavalásban nem elég ügyesek, minek oka a tanítók, ő maga is és az, hogy — sajnos! — „a latin nem anyanyelve a tanulóknak“. Olvasva ezeket, önkéntelenül eszembe jut Albert János kedves visszaemlékezése, aki a frekventációról írva a jeles Polyanthearól őszinte humorral írja, hogy „ebből lopogatták a szép hasonlatokat és virágokat“. És Kriza is, akiről Jakab Elek említi, hogy latin szók tanulása közben milyen meglepő készséggel tudta a hasonló hangzású és egymással rímelő szókat párosítani. Trotzendorf Németországból Latiumot akart csinálni. Honnan ez az ellatinosító, elnémetlenítő törekvés ? Ez az eleve hiábavaló, sisifusi munka, hogy német ifjakat a természet szava ellenére lelkűkben latinokká tegyen, más anyanyelvet erőszakoljon rájuk? Nem ő a hibás, hanem a kor. Az anvanyelv jogai sokkal későbben kezdtek ébredezni és érvényesülni. S ami e tekintetben történt német földön, szakasztottan az történt nálunk is az iskolában. Helykimélés szempontjából utalnom kell az olvasót Jakab Elek Kriza-életrajzára,® Nagyajtai 1 2 1 Geschichte der Pädagogik. Gütersloh, 1872. 4. kiadás. 2 Kér. Magvető, 1878.
