Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VII. rész: Internátus

240 zatára volt, ezért mint beteg és gyógyíthatatlan tagja a társa­ságnak gyalázatosán kitiltatik, de — minthogy juratusról volt szó, az udvaron nem köttetik karóhoz és nem vesszőztetik meg. (Fase. VII. 502.) 1815 ápr. 11-én az igazgatóság egy előfordult esetben (Fase. X. 107.) e törvényt úgy alkalmazta, hogy a bűnös kapjon az udvar közepén 25 jó (sensibilium ferularum ictus) vesszőt, de ne kössék karóhoz s azután mind a nemes szekundánusok, mind a tógások közül zárassák ki, de minthogy fiatal kora miatt lehet remélni megjavulását, a neutralisták közé való beiratkozás joga megmarad. Az 1832. évi zsinat szabá­lyozta a fegyelmi ügyekben való felebbezésnél követendő el­járást s kimondotta, hogyha az E. K. Tanács valakit kicsapásra ítél, az ítélet addig végre nem hajtható, míg a főgondnok a közelebb lakó tanácsosokkal az ügyet meg nem vizsgálta s csak akkor hajtható végre, ha az Ítéletet helybenhagyja. Ha az E. K. Tanács az iskolai törvények szerinti más büntetést ír elé s megfelebbezik, végrehajtandó s az alperes csak extra dominium „birodalmon kívül“ viheti Főtanács elé. Az 1839. évi törvények előkészítő bizottságában beható tárgyalás volt a büntetésekről. A Vélemény ismeretlen szerző­jének az a nézete, hogy amint volt eddig, nem volt célszerű, mert gyakoribb volt a pénz-, mint a testi büntetés és ezért a szülők erszénye szenvedett inkább, mint a hibás ifjú. Legyen ezután megfordítva: „büntetődjék a hibás, még pedig testi és szégyenítő büntetéssel“. A mostani tömlöc igen lealacsonyító, ablakai nincsenek, a hamvat oda hányják, nedves, télen hideg, betegséget okoz. A halálraítélt országos foglyok tömlöce egész­ségesebb. Igazíttassék meg úgy, amint „az emberiség“ megkí­vánja. A tömlöcözés legyen igen nagy publicitással, hogy min­denki tudhassa. Eddig az volt a visszaélés, hogy a delinkvens éjjel kiülte a kiszabott időt anélkül, hogy a szenioron kívül valaki tudott volna róla. Ha hosszabb időre van elzárva, hogy a tanulásban ne maradjon el, őrizet alatt kisérjék fel leckére. Ne veszítse el javadalmát, hogy ne érje kétféle büntetés. Ezután legyen csak egy tömlöc, nem mint eddig a szekundánsoknak külön. A csekélyebb hibákért legyen pénzbüntetés, de nem nagy összeg. A bizottság a büntetések ügyében elvi döntést kér a Főtanácstól e kérdésekre: Büntetés testi, vagy pénzbeli legyen, vagy mindkettő ? És mi legyen a büntetés minumuma és maximuma ? A bizottság javaslata, melyet a Főtanács el­fogad, az, hogy a „vessző alól kikelteké“ legyen mindkettő. Mert a pénzbeli mindig érzékeny és hatásos. A testi hatását veszti ismétlés által s a szégyen- és becsűletérzést tompítja. A pénzbeli alsó határa 4 p. kr., felső 2 p. frt. A testi büntetés legszelídebb neme legyen a fórum előtt megfeddés, legkemé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom