Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
220 kellő figyelemmel és éberséggel a magyar szót, nem hallották meg, vagy legalább nem jelentették a magyarul beszélőket. A rendelet 4. pontja így szól: a primariusok közűi tétessék 12 esküdt, kiknek különös teendője a rendetlen testvérek rendhez szoktatása, amiért is a hanyag szobafőnököket tartsák figyelemmel, az anyanyelv tilalmában s más kihágásokban hanyag szobafőnököket a szeniornak jelentsék, valamint bármely más diáknak kihágásait is. Ebből a szövegből s a rendelet többi pontjainak tartalmából s kiadása körülményeiből látszik, hogy az esküdtek állítása tulajdonképen a latin kedvéért s a magyar nyelv ellen történt. 1770 febr. 3-án (Fase. VI. 35.) a főnök a rektor utasítására összehívja a 12 első diákot és a következő esküt téteti le velük: „Én ... esköszöm az igaz és élő Islenre, a Jézus Krisztus atyjára, hogy amennyiben rajtam áll, éberen fogok őrködni, hogy az iskolának minden polgára, különösen a tógás testvérek kihágásai megakadélyozlassanak, vagy ha megtörténtek, megfenyíttessenek. Amit a törvényekkel és becsülettel ellenkezőnek tartok, szavakkal s minden módon megakadályozni törvényes hivatalnokokkal törekedni fogok. Isten engem úgy segéljen". A Fasc. szélén a főnök megjegyzése: Constitutio primaria juratorum. És így elmélkedik ez intézkedésen: Nem akarnám senkire ráerőszakolni a nálunk új gondolatot, de úgy tetszik nekem, rég meg kellett volna valósítani, mert 2 szem kevesebbet lát, mint 24. És a kihágások megakadályozására most nagyon okosan csinálták a törvényt. Akik majd a kihágások megakadályozására és a visszaélések megszüntetésére alkalmasabb módot találnak, adják elé, ki gátolná meg őket ebben? Ügy látszik, hogy voltak a társaságban, akiknek nem tetszett az újítás s ezeknek szólott az elmélkedés. Benczédi azt mondja, hogy ez a szervezés az ifjúságnak csaknem kitörő lázongása mellett történt. Nem ismerem Benczédi forrását. A Fasc. feljegyzője ez alkalommal az ismertetett elmélkedésén kívül csupán ennyit mond : „post brevem moram, amicis murmuribus impensam“ tették le az esküt. 12 esztendővel később 1782 jan. 19-én (Fasc. VI. 260—264.) feljegyzi a szenior: a főconsistorium határozta, hogy ezután „illorum, qui hactenus candidatorum nomine inter nos veniebant, in locum duodecim jurati praeter seniorem et exactorem sufficerentur s esküvel köteleztessenek az egész ifjúság előtt az összes törvények megtartására és kihágások megjavítására. Ezt a rendelkezést márc. 18-án végrehajtották. A repr. konzisztórium jelenlétében most az első alkalommal 18 tógás diák tette le az esküt. Felsorolja nevüket is. Közli szabályzatukat. Szomorú világot vet az állapotokra a szabályzat be
