Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
218 3. fejezet. Az esküdtszék. Az iskolai életnek a maitól eltérő egyik legjellemzőbb vonása : a bennlakás autonómiája. Ezt az autonómiát lehet támadni, aminthogy támadták is sokan és ismételten, de mégis a protestáns nevelés egyik fényoldala. Ha szembeállítjuk a szerzetesrendek konviktusaival is szemináriumaival, melyek feltétlen engedelmességet kívánnak s a külvilágtól tökéletesen elzárt életet élnek, azonnal szembeötlik a nagy külömbség. A kollégium diáksága alkotmányos kis államocskát képezett. Saját magok közűi választott tisztviselőik alatt saját magok alkotta törvények szerint igazgatták magukat s így készültek elő a társadalmi életben és közügyekben való részvételre. Vannak ennek az iskolai életnek is hátrányos oldalai. Minden energiájukat ebben a diáki társaságban élték ki, ami pedig néha-néha túlságosan nyers és faragatlan formákban történt. Társadalmi míveltséget, az illendőség konvencionális formáit nehezebben tudják elsajátítani. A társadalomban embertársaikkal való érintkezésük öntudatosabb, gerincesebb, ha talán nyersebb és faragatlanabb is. A régi és a mai diákélet közötti eltérés egyik legkiütközöbb vonása: az esküdtszék intézménye. A diáki társaság széleskörű autonómiájából sarjadt. ítélkező fórum volt a diákok között előálló perlekedések és a diákok mindenféle kihágásai és mulasztásai felett. Ami ma szinte érthetetlen és mosolyt keltő, még a diákok leckemulasztásait is a publikum bírálta el s büntette vagy igazolta. Kezdetben az egész diáki társaság volt ez a törvénykező fórum, de idők folyamán kitűnt, hogy a diáki testület, mint ilyen a maga egészében nem alkalmas, mert a felelősség igen megoszlik. A megoszlott felelősség pedig nem felelősség. Baj és kihágás esetén nincs kit felelősségre vonni. Ezért létesült a 18. század második felében az esküdtszék. Természetesen ugyanaz a baj, ami előállott régebben az egész cétus Ítélkezése idején, előállhatott amint látni fogjuk, hogy tényleg elő is állott, a választott esküdtek törvénykezésénél is. Az esküdszék értékes szerv, de csak felnőtt és erkölcsileg sui juris emberek között. Olyan korban, mikor az ifjú még az ösztönök és indulatok uralma alatt él, melyeken nem tud győzedelmeskedni, mikor még idegen heteronom törvényeknek és parancsoknak engedelmeskedik, mikor még nem jutott saját erkölcsi öntudata, erkölcsi autonómiájának, öntörvényhozásának uralma alá, olyan kényes fegyver, mert minden jótakarás mellett is visszafelé sülhet el. Serdülő korban, a második, szellemi
