Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
214 „belső vagy első elöljáróság“ első tagjaként statuálják a főnököt, kinek fegyelmezési jogkörét olyan szélesen állapítják meg, hogy in facto delicti bebörtönzési jogot biztosítanak neki. A publikus preceptorok között az első, ami abban nyilvánul, hogy az alsó tagozat legfelső osztályában a „theologiát“ (vallástan) ő tanítja, miként az akadémiai fokon a rektor a hittudományi leckéket. Erre az állásra mindig a legkiválóbb veteránus diákok választattak. Sok pap, tanár, sőt püspök is volt főnök iskolai pályája utolsó éveiben, akik ez állásról indultak külföldi tanulmányi útjukra. Voltak a főnökök között igen kiváló emberek, kiknek történelmi szerep jutott a sorstól. Ilyen pl. Válaszúti György, aki 1571-ben Báthori Istvánnak János Zsigmond adománylevelét bemutatta, kinek később beszélgetése volt Pécsett Skarica Mátéval. Voltak azonban természetesen lelkiismeretlenek is, akik érdemtelenné tették magukat megbízhatatlan magatartásukkal e bizalmi állásra s veszélyeztették az iskola jóhírnevét. Az ilyen eseteknek nem egyszer a nő az oka. Egy ilyen botrányos szerelmi kaland van leírva 1673 ápr. 11-én Vinczi (FelvinczO György szeniorról (Fase. II. .295 ). Különben a szenior helyzete nem volt éppen könnyű. Ütközőpont volt sokszor a diákság és rektor között. Ha a rektor intenciói szerint járt el híven és lelkiismeretesen, akkor a diákok előtt tette magát lehetetlenné. Ha pedig a diákok felé húzott, akkor nehéz volt a rendet és fegyelmet fenntartani. Ilyen lázadást szított Köpeczi Miklós szenior Stegmann Joáchim rektor alatt, mikor a diákok az ő vezetése alatt Ravius Mátyás bújtogatásai következtében az iskolát elhagyták s nem is tértek többé vissza. Ilyen összeütközés volt nem egyszer az erélyes Szent-Ábrahámi rektor alatt, akinek rektori hatáskörét a szenior vezetése alatt álló cétus követeléseivel szemben ismételten kellett védelmeznie. Sokszor az alája rendelt hivatalnokokkal is volt baja. 1657 okt. 11-én (Fase. II. 131.) Ajtai Miklós exactor több társával együtt a régi törvényeken és szokásokon változtatásokat kíván, némelyek elhagyását, újak betoldását. Hiába inti és csendesíti őket a főnök, hogy azokat a törvényeket érett és megfontolt ítéletű férfiak hozták s ha ma változtatni akarnak rajta, ahányan vannak, annyiféle a nézetük. S még életben vannak többen, akik a törvényeket hozták. Hogy akarnak azok elé állani ? Az igazgató is beleártja magát s több, higgadt gondolkozásu diák helyeslésével kimondják, hogy semmi újítást, hozzáadást, elvevést, módosítást a törvényeken nem szabad tenni, csak akkor, ha egytől-egyig mind egyetértenek- Ekkor is azonban az igazgató elé terjesztendő, ha az ügy fontosabb s olyan, amelyről a Matriculában törvény, vagy írott szokás nincs, A
