Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

209

igazgató ismertette az ültetés célját és jelentőségét. Befejeztével hazafias dalokat énekelt az ifjúság s lobogó alatt vonult haza az intézetbe. A Kismező e célját szolgálta egészen a nagy háborúig. Nem tartozik kitűzött feladatom körébe s azért csak röviden megemlítem, hogy mikor a nagy háború alatt mindennapi kenyerünk mind kisebb és kisebb karély lett, sőt néha-néha hiányozni is kezdett, egyenletes, lapályos részét felszántottuk, burgonyát vetettünk bele s a régóta pihent föld olyan termést adott, hogy ősszel a kiszedéskor az ott lakók csodájára jártak. Aztán jött a világháború vége, Trianon, sorsunk Keletre fordulása, a földreform, a szükség, a nélkülözés vis-majorja s a diáki üdülés és mulatozás e tanyáját elvitte. Ahol régen gondtalan diákzsivaj verte fel a környéket, ott most hatalmas palotákban a csend és gond ütötte fel tanyáját.1

1 Benczédi G.: A kolozsvári unitárius kollégium játszóhelyéről Kér. Magvető, 1885.

Dr. Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története 11.

14