Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
207 kolozsvári polgárok is s még mágnások is naponként, különösen vasárnapokon nagy számmal csoportosan mennek oda üdülés végett. Az egész Kismezőt sánccal vették körül, de nem tudták befejezni s ezért kéri utódját, folytassa azt a szőllők felől nyugatról, mert különben a hely háborítatlan birtoklását nem tudják biztosítani. A Kismező nemcsak játszóhelyül, hanem pestisek idején menhelyűl is szolgált. Így 1710-ben és 1741-ben az itt rekedt tanulókat ide helyezte el az igazgatóság alkalmilag összetákolt eresz alá. A szomszédok néha megkísérelték a foglalást. 1738-ban — amint a főnök feljegyzéséből már láttuk, — a hóstátiak kérték a városi tanácstól szőlőhelynek, de elutasíttattak. (Fasc. IV. 595.). 1746-ban Pécsi Ferenc foglalt el egy darabot belőle. Akkor a város direktorai előtt „hittel fogadta“, hogy béveszi gyepűjét a maga határára. Nem tette meg. Mire az ifjúság kérelmet ír a városi tanácshoz, hogy „manuteneálják őket ez küs mulatságos helyecskében“ s parancsolják meg, hogy gyepűjét tegye vissza arra a helyre, melyre az oculatorok által kiméretett. 1746. január 22-ről kapják a tanácstól ezt a határozatot: Imponáltatik Pécsi Ferenc őkegyeimének, hogy a Labyrinthus és deákok játszó helyekből occupált földet rescindálja s gyepűjét szőllőjéig végye. E határozat alapján kérték Pécsit, hogy gyepűjét tegye helyére. Megígérte októberre, de nem tette meg. Vártak 3 hónapig. Január végén megint barátságosan figyelmeztették. Nem volt foganatja, sőt gúnyos és sértő szavakkal illette őket. Erre megharagudtak s ők maguk tették vissza a kerítést a kijelölt helyre. 1796-ban a gubernium elrendelte, hogy Kolozsvár eladható közhelyei Írassanak össze. A városi tanács ezzel kapcsolatban meghatározta, hogy a közhelyek, városi földek nyomoztassanak ki és Írassanak össze. A határozat folytán a város közhelyeit, a szöllők környékét, a Fellegvár körül levő pusztákat felmérték. Eközben vitatni kezdték, hogy a Kismező a város tulajdona, amiből évekig tartó pereskedés keletkezett. Körmöczi igazgató az okmányok és bizonyítékok egész sorával igazolta a kollégium tulajdonjogát, s többek között azzal, hogy a II. Józseftől elrendelt felméréskor is az iskola részére méretett fel. A városi tanács az összeírásból kihagyta ugyan, de 1810- ben a kihányt sáncokat betölteni rendelte. A katonai parancsnokság is kérte a várostól valami raktárnak. A hóstátiak is közvagyonnak tekintették s szabadon ásták onnan az anyagot, minek nyomai, a mély gödrök, még a legutóbbi időben is láthatók voltak. A konzisztórium látva a mindenfelől fenyegető veszélyt,
