Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

18 muel felügyelő-gondnok. Az aug. 20-iki következő ülésen felolvas­sák s kiadják Márkos, Nagy Zs. és Körmöczi tanároknak azzal az utasítással, „hogy mind a jegyzésekről, mind pedig az azokban írt könyvekről szorgalmatos megolvasás és megvizsgálás után magok vélekedéseiket pontonként megtegyék s még szept, első napja előtt referáljanak. A repr. konzisztórium következő ülése okt. 21-én volt. A jegyzőkönyvekben e kérdésnek nincs több nyoma. Ellenben az 1799. évi téli Főtanács (38. jk. p.) újból bizott­ságnak adja ki: Lázár püspök elnöklése mellett Márkos, Pákei, Nagy, Körmöczi: a világi rendből: Horváth Ferenc előlülése alatt: Sala Mihály, Horváth Miklós, Bartha Mózes, Ágoston Márton, Sikó István, Pákei János, Kovácsi Lőrincz és Nagy Zsigmond tagoknak ez utasítással: „egybengyülések alkalmatosságával felolvastatván, megfontoltatván és vizsgáltatván, adjecta opi­nione a legközelebb következendő zsinati alkalmatossággal tartandó főkonzisztóriumba referáltassék pro approbatione, hozzáadván ezen munkához a hozzáadandókat, ha mik le­hetnének,“ Az egybegyűlésre kitűzik húsvét csonka hetét és kimondják, hogyha valaki nem jelenhetne is meg, non ob­stante eo, a biztosok végezzék el dolgukat- A Főtanács jegyző­könyveiben az ügyről ezután nem találok semmit. A Főtanács észrevette, hogy itt egy jelentős javaslatról van szó s ki is fe­jezte, hogy „különös és méltó figyelmet érdemel“. De épen ez lett a javaslat fátuma. Nem engedte kellő tanulmányozás és megvizsgálás nélkül életbeléptetni a javaslatot, amely bizott­­ságról-bizottságra járt addig, amíg az 1799. évi Főtanács egy nagy és szokatlanul kettős elnökséggel működő bizottsághoz utalta. Ismerjük az ilyen bizottságok természetrajzát. Minél nagyobb, annál nehezebben kél életre. A tagok messze laknak egymástól; összehívhatok, de nehezen jőnek össze. A javaslat sorsa ismeretlen. Sőt magát a javaslatot sem sikerült megkap­nom a levéltárban. Pákei nemsokára azután váratlanul meg­halt s többé nem volt ki sürgesse életbeléptetését. így a nagy lelkességgel megindított reform dugába dőlt: a tanítás módját nem sikerült rendbeszedni, reformálni. A dolgok haladtak to­vább a régi kitaposott mesgyéken és elavult módon. Különben a humaniora-osztályok tanterve, azokban a tantárgyak elhelyezése elég gyakran változik, a haladó idők kívánalmai szerint újabb tanulmányokkal bővül és a tanulá­sukra szánt időt hol rövidítik, hol hosszabbítják. Az 1807. évi ádámosi zsinat, amely a zsinatok idejét épen azért határozta julius első szombatját követő szombatra állíttatni, hogy a hi­vatalból megjelenni köteles professzorok ne legyenek kényte­lenek a tanulási időt egy-két héttel rövidíteni, a „zsidó és gö­rög nyelv elementumait“ a poétika és retorika klasszisba heti

Next

/
Oldalképek
Tartalom