Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
181 Maga 16 évet fordított a magyar írói nyelv elsajátítására. Fiát a nyomdászatban utódjává nevelte. Halála után (1574) fia, özvegye s egyik unokájának férje szolgálták a magyar nemzet és irodalom ügyét s a nyomdát európai hírűvé tették. A nyomda a Főtérről az Ővárba vezető út jobb sarkán levő házában volt. Jakab Elek szerint ő „a magyar irodalom megalapítója“. 1550—79 között ő és Dávid Ferenc a kolozsvári és gyulafehérvári nyomdák éltető lelke. Ez idő alatt „az összes magyar- és erdélyországi nyomdák együtt mutatnak fel annyi művet, mint Kolozsvár“. (Kolozsvár tört. 2. 276.) Szabó Károly szerint „alapítójának, Heltainak dicsősége egy fénysugárral gazdagabbá teszi Kolozsvár szép múltját“... A Heltai törekvése és munkássága által kijelölt irány mintegy szellemi útmutatásul szolgál a városnak, hogy múltjához híven a jövőben is a nemzeti míveltség és tudományosság egyik életerős középpontja legyen“. Ferenczi Zoltán szerint Heltai működése „örök emlékezetre méltó irodalmunk és mívelődésünk történetében“. Heltai felesége 1582-ben meghalt, de a nyomda 1585-ig viselte nevét. 1586-ban az ifjú Heltai nevére ment át. 1587-től 1596-ig nincs rajta a könyveken a Heltai név, minek oka az lehet, hogy vagy bérlők bírták, vagy ifj. Heltai nőtestvérei. Rákóczi az unitáriusok tervszerű elnyomásával együtt készítette az útat, hogy a nyomda az unitáriusok befolyása alól a reformátusok kezébe menjen át. 1635 jun. 15-én levelet intéz a kolozsvári tanácshoz, melyben parancsolta, hogy amely betűöntéshez való mátrixok ott volnának, küldje hozzá Gyulafehérvárra, hogy akik arra valók lesznek, betűket öntethessen bennek és annak utána ismét megküldhesse nekik. A nyomda 1584-ben Gáspár nevű fiára szállt, aki Kolozsvár szenátora s bírája volt. Ennek halála után Lang Tamásra, id. Heltai Anna leánya férjére szállt. 1621 óta H. Anna nevén van a nyomda, aki akkor — úgy látszik — már özvegy volt. Utána vejére, Szőrös Mátyásra szállt, ki szenátor volt s 1637-ben halt meg. Két fia örökölte a nyomdát: Mátyás, a kolozsvári szász unitáriusok papja és András. Utánuk egyikük fia, János. Ezután Lang Tamás fia, Lang András tulajdonába ment át, ki 1644-ben a református vallásra tért. A nyomtató Abrugi György. Az utolsó kiadvány 1660-ból való. Jakab Elek szerint Lang áttérésével a nyomda is a reformátusokra szállt. Ferenczi szerint ez az állítás nem helyes. Mert 1660—69 között kolozsvári nyomtatványt nem ismerünk. Bőd Péternek van igaza, aki azt mondja, hogy az évek folyamán használhatatlanná lett, az örökösök új betűket nem vettek s így a nyomda működése lassanként magától megszűnt. Ugyanezt mondja Székely Sándor is (115., 16J. 1.), hogy a betűk 1660 után részint elkoptak, részint elpusztultak.
