Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
174 kirakott ezen egyszerű felírással: A jóltevőknek. Közepébe ennek egy szőnyegekkel bevont emeletes szónoki hely asztallal ellátva, melyről felváltólag az oskolai ifjúság karéneklései és a helybeli nagytekintetű zenekar (conservatorium) innepélyes hangászatai között rendkívül felesszámu országgyűlési tagok s más rangú díszes hallgatók jelenlétében, előre az oskolai igazgatóság által kijelölt egyének által a következő emlékbeszédek mondattak“. És következnek Berde Áron, Kovácsi Antal és Török Samu beszédei. Az emlékünnepélyek ezután elmaradnak 1862-ig. A keresztúri egyházi kör 1861 okt. 30. hozott ülésén szóba került, hogy jó volna Mihály János születése napját legalább 3 évenként egyszer a keresztúri iskola falai között hála-emlékűi megünnepelni, hogy ez az ünnepély „tanúsítsa egyfelől a nevezett vallásos buzgóságát, másfelől méltányolva hirdesse azt a következő nemzedék előtt is“. A kör a javaslatot felterjeszti a repr. konzisztóriumhoz, mely Nagy Lajost bízza meg „ez ötletből egy a jóltevők emlékezetére megtartandó hála-ünnepély terve“ kidolgozásával. A kör nem tud semmit a 20 évvel ezelőtt Kolozsvárt tartott ünnepélyről, javaslata csak Mihály János emlékezetére szorítkozik, a repr. consistorium azonban általánosítja a tervet. A javaslat így szól: 1. Hálaünnepély tartassák a jövő 1863. évtől kezdve minden ötödik évben mindhárom iskolánkban egy nagyobb teremben. „A templom a vallásos intentisztelet helye s mint ilyenben csak a legfőbb lényt tiszteljük“. Az ötödik év magyarázata az, hogy így minden tanuló idejére esik egy ünnepély. 2. Az emlékünnep ideje az áldozócsütörtök utáni szombat. A természet tavaszi pompájából adhat virágokat, az udvar is használható az ünnep helyéül s a pünköstre fiaikat hazavivő szülők is jelen lehetnek. 3. Az asztalon aranykönyv legyen kitéve a jóltevők adományai bejegyzésével. 4. Az elöljáróság beléptével kezdődjék „a harmoniás ének“, melynek szövege vonatkozzék az ünnepélyre. 5. Az igazgató rövid megnyitóban az ünnepély fontosságát és célját vázolja. 6. Egy tanuló tartson emlékbeszédet. 7. Egy ifjú saját emlékkölteményét szavalja. Az igazgatóság mindkettőt megvizsgálja előbb. 8. Egy hármoniás ének. 9. Ismertebb íróink, vagy tanáraink közül egy emlékiratot olvasson valamelyik iskolai jóltevőnkről. 10. Az igazgató „egy pár búcsúszava“. 11. „Karének s utána távozás“. Ezt a tervet a Főtanács lényeges változtatás nélkül elfogadta, ezzel a határozattal : „Az E. Főtanács az E. K. T. által felhozott azon indokból, hogy kegyes jóltevőinknek áldott nevei a késő utókor által is kegyeletes emlékezetben tartassanak egyfelől, másfelől
