Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
137 A 70-es évek vége felé a téli vizsga kérdése irodalmi megbeszélés tárgya is volt nemcsak nálunk, hanem országszerte.4 Sándor János és Kovácsi szóltak hozzá. Előbbi a téli, nagy „kis“ vizsgát pedagógiai abszurdumnak tartja. Érvei a következők: Az az állítás, hogy szükséges, mert a nyári vizsgáig elfeledik a tanultakat, nem érv, hanem szégyene a tanítónak. Ha levizsgáztak, a, második félévben nem sok gondot fordítanak a tanultakra. És: az ember „beleszédül a gyorsaságba“, mellyel vizsgáink lefolynak. Miért adunk elégtelent a téli vizsga után, ha ki sem javíttatjuk ? A valódi vizsga utón vagy fellépésnek, vagy ismétlésnek kell következnie. Itt egyik sincs. Nem egyéb ez a vizsga, csupán egy drága hónapnak elvesztegetése. Mellette csak a konzervativek harcolhatnak. Alapos tanterv kellene már, melyben nemcsak a tankönyvek legyenek megírva, hanem az is, hogy melyik tantárggyal mi a cél. mit, hogyan és minő terjedelemmel kell tanítani. S ki kellene már nyomatni, hadd lássák a tanárok és vizsgálóbiztosok is, hogy mihez tartsák magukat. A téli vizsga, ha régen jó volt is, „ma már túlélte magát“, drága időt vesz el a tanulástól, a vizsga előtti idő igen rövid, mindkét vizsga ideje igen rövid, legyen egy, az év végén s arra legyen elég idő adva. Kovácsi véleménye más. Szerinte a téli vizsga nem abszurdum, hanem természetes és indokolt, nem objektiv, hanem szubjektív okokból. Mert a tanításnak koronként meg kell állani, a megtett munkát számbavenni, különösen a kisebb növendékeknél. De ha egyedül a tanuló haladásának számbavétele volna a cél, ő sohasem tartana vizsgát, mert erre legilletékesebb maga a tanító. De a vizsga szükséges a szülőkért, az intézetért, a fenntartókért. Két vizsgát szükségesnek és elégségesnek tart, mert a tanulók reális és formális haszonban részesülnek általa. Nem idővesztegetés, mert látjuk, hogy a vizsga végén „meg vannak húzódva, el vannak nyűve“. A tanuló testét, lelkét egyaránt igénybevevő teher és fáradság s ezért szükséges, hogy a teher, az évi tantárgy kétszerre osztassák. A vizsga legyen komoly dolog és ünnepélyes, ne játék és mutogatás. Hogy sok időbe kerül? Tartsuk egyszerre két helyt. Hogy a jobbak hiúsága tópláltatik s a hanyagok megszégyeníttetnek? A nemes ambíció nem hiba, hanem a hanyagság és léhaság ellen „majdnem egyedül biztos őr“. A hanyagokkal pedig, ha érdemök és igazság szerint történik, a maga rendjén van a megszégyenítés. Ilyen irodalmi megbeszélések légkörében készültek az 4 A téli vizsga középtanodáinknál. Kér. Magvető, 1878. 304—311. 1.
