Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
11 fegyelmet tartanak, nem ismerik a játszva foglalkoztatást (Schnepfenthal), nem alkalmazzák Gutsmuth testgyakorlását. A szigorú fegyelmet az élénkebbek nehezen viselik. Sok gépiesség van a napirendjében, különösen az alsóbb osztályokban. 5—6 éves gyermekek reggel 6—12-ig, d. u. 1—8-ig kuksolnak a tanulószobákban. Közben le-lemennek az udvarra, de napi munkájokat nem szabad a kiszabott idő előtt elvégezniük. Thorwächter az akkori legmodernebb neveléstani elvek álláspontján áll, de a szigort mégsem Ítéli el, mert — amint mondja — a komoly módszer a tanításban inkább képez használható embereket, mint a játszva tanító. S itt hivatkozik Möserre és Gedikére, akik szerint a nevelés első lépésénél kényszerrel és paranccsal kell dolgozni. 2. fejezet. Klasszikái tagozat (gimnázium). Ez a tagozat öt, később hat osztályból állott: a négy alsó a grammatikai, a két felső a humanitas-osztóly. E tagozat célja volt: a latin nyelv megtanítása. A magyar közvélemény nem tartotta mívelt embernek, aki nem tudott latinul beszélni. Ez természetes is volt, mikor a magyar közélet, törvényhozás, igazságszolgáltatás és közigazgatás nyelve a latin volt. Alkotmányunk, a vármegyei rendszer hozta magával, hogy a közélet emberének bizonyos szónoki képességgel is kellett rendelkeznie, melynek nyilvánulási tere a vármegyei és az országgyűlések. A gimnáziumnak tehát bizonyos retori, szónoki készséget kellett adnia, aminthogy a régi magyar iskola tantervében ez a célkitűzés állandóan hangsúlyozva is van. A Habsburgok beolvasztási törekvéseivel szemben ki kellett fejlődnie a gravaminális politikának is, ami szintén megalapozta az iskola retorizmusát. A protestáns felekezeti iskoláknál ezekhez a szükségletekhez járult nem utolsó sorban még az, hogy a legtöbb a papképzés célját is szolgálta s így még külön szónoklati gyakorlatokat iktatott tantervébe. A tanulmányi rendszer középső tagja tehát jól szolgálta célját, megfelelt rendeltetésének. De reális ismeretet keveset közvetített úgy, hogy tanulmányi rendjével sok tekintetben elmaradt a kor fejlődő tudományától és ismereteitől. Tanulmányi rendje szerves volt, jól kiépített, de egyhangú és szűkkörű. Egyoldalú, mert mindig csak a múltba nézett, azt akarta mintául venni, utánozni s nem törődött a mai élet mindinkább fejlődő tudományával és ismereteivel. Olyan volt, mint neveltje, a 18. század végi, vagy 19. század eleji magyar úr: sorsával elégedett, szűk látókörű, kit
