Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
109 fehér, a földszint zöldlángú mécsesekkel volt kirakva. A kapu felett a múzeum-épület képe volt kivilágítva, fölötte géniusz kiterjesztett szárnyakkal. Brassai lejő Pestről. A közélet férfiai, akik eddig elhúzódva, itt-ott lappangtak, egymásután megjelennek. A közélet egyszerre megelevenedik és föllendül. De a tanuló ifjúság, akárcsak ma, lelki és erkölcsi krízis állapotában van. A szabadságharc s a rákövetkező passzív ellenállás megmételyezte szellemét. Leckék helyett a megye- és országgyűlések karzatára járnak, előfizetéseket gyűjtenek saját dolgozataikra, másokat, felnőtteket tanítanak s maguknak nincs kedvük tanulni, ők akarják megállapítani, hogy mit tanítsanak s mit ne. Bírálják tanáraik tehetségét, egyéni, családi életét, tanítási módját. Paskilusokat Írogatnak ellenük, torzképeket rajzolnak róluk. Szerénytelenek, önhittek. Az iskola padjairól akarják vezetni a világot. Az ifjúság tanulásvágyának e megdermedése nem helyi jelenség, hanem „mindenfelől fájdalmasan tapasztalt tény“, mondja Brassai.1 Mi lehet az oka, kérdi. Az 1848 előtt a latin ellen megindított táborjárásból az ifjúság csak azt látta, hogy a rendszer rossz s természetes, hogy ez a tudat a tanulás vágyát nem emelte. Az önkényuralom alatt a passzív ellenállás a tanárról az ifjúságra is átragadt. A tanár csak kénytelenségből tanított, a tanuló csak kénytelenségből tanult, mint az „úr dolgára“ menő jobbágy. Robotmunka volt hasonló eredménnyel. A tüntetésekre felhasznált ifjúság politikai tényezőnek vélte magát s aszerint viselkedett. A történelem valóban sokszor megismétli magát. Az igazgatóság 1861 jan. 17-iki ülésén Kovácsi igazgató előterjeszti, hogy „a tanításnak az egyházi kormány által leendő elintézésére az idők változtával kilátás lévén, a jövőre nézve a mostaninál jobb és célnak inkább megfelelő tantervet kellene kidolgozni“, mire különben már az E. K. Tanács is felszólította az igazgatóságot. Megbízzák Brassait, Berdét és Kovácsit a tanterv megkészítésével, akik a junius 11-iki ülésre már beterjesztik javaslatukat azzal az ajánlattal, hogy „a tudományok jobb beoszthatása tekintetéből“ célszerű volna a tanfolyamot 8 osztályról 9-re emelni s efelett megmaradna a 3 éves bölcsészeti tanfolyam. Ezt a tervet a tordai zsinat elé terjesztik. A hosszú ború után 1861 junius 30-án Székely Mózes főjegyző a tordai Főtanácsot megnyitó beszédét így kezdi: „Egy nyomasztó évtized lefolyása után“ megértük azt az időt, hogy Főtanácsot nem Kolozsvárt, hanem más gyülekezetünkben tarthatunk. Az utolsó évtized alatt mint egyes gyülekezeteink, úgy alsóbb és felsőbb iskoláink polgári legfelsőbb parancsok kö1 Rövid elmélkedés az iskolaügy felett. Kér. Magvető, 1861.
