Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

105

azt jelenti a képviselőtanácsnak, hogy a betoldandó ötödik osztályra nézve nehézség merült fel. A szülők ugyanis nem örömest akarják, hogy a múlt évben IV. osztályban volt gyermekeik, kik most az V. osztályba mentek át, elszakadjanak társaiktól, kik mint jobbak a VI., vagy syntaxisi osztályba vétettek fel, minthogy csak így lehetett a 8 évre megállapított rendszert létrehozni. A képviselőtanács okt. 1-én tartott ülésében helybenhagyja az igazgatóság intézkedéseit, minthogy „nem hátrábbtétetés végett, hanem önjavak tekintetéből“ tétettek a gyengébbek az V. osztályba. 1844 március 31-én jelenti a nevelésügyi bizottság a képviselőtanácsnak, hogy Kolozsvárt az új rendszer szerint kitűzött mythologia, görög és római régiségtan közül egyik sem taníttatik. A tanács figyelmezteti az igazgatóságot, hogy „mihelyt a nemrég hozott tanítási új rendszer engedi“, taníttassanak. Okt. 6-án pedig azt jelenti, hogy a 7. osztálybeliek latin stilus- és fordításbeli gyakorlataikat nem tartották meg mind a vizsgálatra; a megtartottak közül némelyiket csak a köztanító vizsgálta meg és írta alá, másokat csak a priváttanító. A tanács szigorú rendeletet ad ki e tárgyban a paedagogarcha útján.

1844-ben sem egyházi, sem zsinati Főtanács nem volt. Adataink az iskolaügyi reformokra nézve ez évben gyérebbek.

Az új rendszer további sorsa tekintetében megemlítjük, hogy a Főkormányszék 1845 jun. 20 án kelt rendeletében újra visszatér az 1841. évi köröndi zsinat határozatára az új tanítási rendszer tárgyában s jelentést kér arról. A tanács most már nyugodtan megadhatja válaszát. Előadja, hogy a főgondnoknak az új rendszer foganatosítása körül némi aggodalmai voltak ugyan, de az 1842. évi Főtanács a kérdést az ő elnöklete alatt újból tanácskozás alá vette, a vezető elveket ezúttal is helybehagyta, egy állandó bizottságot nevezett ki, melynek feladatává tette az egész terv mindenoldalú beható megismerését és megfontolását. Azután az 1842. évi zsinat elé terjesztette, ahol ugyancsak a főgondnok jelenlétében és megnyugvásával beható megfontolás után némi módosításokkal újabban is elfogadtatott. Eszerint „az aggodalmak nemcsak elenyésztek, de az elfogadott rendszernek kívánt sikerét hovatovább több örvendetes jelenségek tanúsítják“.

Az 1845. év némileg nyugvópontot jelent az iskolai reformok történetében. Az eltelt négy év alatt az emberek jobban megismerhették az egész terv vezetőeszméit és gondolatait. Aztán az életbeléptetést gátoló és akadályozó hiányok évrőlévre kevesbedtek. Ismeretessé lettek a magyarországi és erdélyi országgyűlés részletei és határozatai is, melyek a magyar nyelvet az állami élet vitelében végre jogaihoz juttatták. Úgy, hogy az